Napra pontosan 25 évvel ezelőtt, 1986. október 2-án mutatták be talán minden idők  legsikeresebb egész estés magyar rajzfilmjét, a ma már kultuszfilmnek tekinthető Macskafogót (angol nevén: Cat City).

Az Uránia Nemzeti Filmszínház díszvetítéssel ünnepelte meg e jeles évfordulót. A vetítést Réz András, a neves filmesztéta bevezetője előzte meg, aki bepillantást engedett a film elkészítésének történelmi hátterébe. Az egész ötlet onnan jött – mesélte Réz András –, hogy egy "nyugati" filmszemlén bemutatták a magyar illetékeseknek a James Bond-sorozat Soha ne mondd, hogy soha (Never Say Never Again, 1983) című epizódját, amely úgy kezdődik, hogy a már visszavonult titkosügynököt visszahívják egy különleges küldetésre...

Akárcsak Cincinnatust az eke szarvától. Mint az közismert...

Az epizód megvásárlását és magyarországi bemutatását nem engedte ugyan a kultúrpolitika, de döntés született arról, hogy készül egy animációs "paródia" róla. Azaz a Macskafogó alapvetően James Bond-paródia, de sok más utalást is találhatunk benne: a legendás Csillagok Háborúja (Episode IV: A New Hope) főcímtől egészen a Top Secret!-ig (bár a főhős ez esetben nem a szuperfegyveren dolgozó tudós leányába, csupán asszisztensébe, az elbűvölő Csinoszanba szeret bele).

A rajzok (valódi rajzok: kihúzókkal, kifestőkkel, számítógép nélkül, és – hála az égnek – a borzalmas 3D technika műviségének teljes mellőzésével) nem kevésbé szenzációsak, mint a zene (Deák Tamás munkája) és Nepp József forgatókönyve, nem beszélve Benedek Miklós (Fritz Teufel), Körmendi János (Giovanni Gatto), Haumann Péter (Safranek), Sinkó László (Nick Grabowski), Kállai Ferenc (Poljakov) vagy épp Mikó István (Lusta Dick) zseniális szinkronhangjáról.

Ternovszky Béla rendezőnek köszönhető, hogy mindez így összeállt, és olyan alkotás jött létre, amely nemzedékek számára meghatározó. A szállóigék ma már mindennapjaink részévé váltak ("Mehetünk vissza a balettba ugrálni", "Na most... nem értem a kérdést", "Maga akkor a legundorítóbb, amikor kedvesnek próbál látszani", stb.), a főnök és beosztott közti kapcsolat, a felfelé nyal – lefelé tapos pszichológiája (a Gatto–Teufel–Safranek hármas, illetve a "piramis" legalján Safranek kislánya, Katie) pedig mai "multicéges" korunkban tán aktuálisabb, mint valaha.

És hogy mit keres a Macskafogó-jubileum ezen a blogon? 

Amellett, hogy a blogíró – testvérével együtt – a film egyik régi rajongója a kezdetektől (VHS-en, VCD-n (!!) és DVD-n is tulajdonol egy-egy példányt), a Grabowski név akár önmagában is indokolhatná (lásd: korábbi bejegyzés G. G. Andersonról)...

...de mégsem ez a magyarázat, hanem hogy a Macskafogó magyar–kanadai–nyugatnémet koprodukcióban készült, producere pedig nem más, mint Roman Kunz (Kunz Román), aki egyebek mellett a Pumukli animációs sorozatból is ismert.

Persze erőltetett magyarázat ez, hiszen a Macskafogó ezerszer inkább a miénk, mint a nyugatnémeteké. Maradjunk annyiban: nem lehetett kihagyni!