1984. szeptember 3-án egy Studio 33 nevű hamburgi stúdióban, egy Thomas Anders nevű fiatal slágerénekes dalainak felvételénél megjelent három kiváló vokalista, Birger Corleis, Rolf Köhler és Michael Scholz, akiket Dieter Bohlen zeneszerző és Luis Rodriguez producer arra kért, hogy működjenek közre két "szokásos" német nyelvű dal (Und wenn die Sonne schlafen geht, Es geht mir gut heut' Nacht) mellett az utóbbi angol szövegű verziója (Lucky Guy), valamint egy teljesen új angol nyelvű dal felvételénél is.
Luis Rodriguez-Salazar ("Brother Louie")
a Modern Talking és számos más híres
könnyűzenei formáció (társ)producere
Ők eleget tettek a felkérésnek, amiért kőkemény 700,- DM azaz hétszáz nyugatnémet márka tiszteletdíjat kaptak az Intersong zeneműkiadótól, mint azt az alábbi nyugta is tanúsítja:
Ez a bizonyos új angol nyelvű dal a You're My Heart, You're My Soul címet viselte. Zenei alapja leginkább a Fox the Fox Precious Little Diamonds című slágerének kíséretét idézte, dallama a legszebb német könnyűzenei hagyományokat vitte tovább, a négy remek vokalista segítségével felvett kórus pedig mintha csak egy Bee Gees-lemezről szólt volna. Így állt össze az új hangzás.
Bohlen úgy döntött, hogy ez a dal nem Thomas Anders-szólólemezként jelenik meg, hanem - mivel ő maga is énekelt a kórusban - közös produkcióként. A duó két akkor népszerű angol popegyüttes (a Modern Romance és a Talk Talk) nevének keresztezéseként a Modern Talking ("modern beszéd") fantázianevet kapta.
A kislemez, amelyen szerzőként Steve Benson (Dieter egyik szerzői álneve) került feltüntetésre, 1984. október 29-én került a boltokba. Két hónap is eltelt úgy, hogy alig fogyott, de 1985 januárjában, épp harminc évvel e blogbejegyzés megírása előtt valami csoda folytán felkerült a lemezeladási lista 38. helyére.
Dieter Bohlen Nichts als die Wahrheit című, Katja Kesslerrel közösen írt önéletrajzi (botrány)könyvében leírja, hogy a dal felvétele 1.400 márkájába került, de két nappal később 10.000 márkáért sikerült a jogokat eladnia a BMG-nek. Azt hitte, megcsinálta élete üzletét - egyetlen dallal 8.600 márkát keresett, amire soha nem volt még korábban példa. Valóban jó üzlet volt? Ha nem egy összegű díjazást kér, hanem részesedést az eladásokból, alighanem jobban járt volna... Hogy mennyivel?
Igen: negyvenmillióval. Negyvenmillió márkát kereshetett volna ezen az egyetlen lemezen!
Olyan dolog történt ugyanis 1985 januárjában, amire senki sem számíthatott - maga a dalszerző talán a legkevésbé. A Formel Eins című tévéműsor új műsorvezetője belehallgatott a lemezbe, és valahogy ráérzett arra, hogy van ebben a dalban valami sajátságos, valami "nem evilági".
A műsorral új fejezet kezdődött a zenetörténetben: a következő héten már a 9. helyen állt a dal, majd hat héten keresztül No.1 volt. Összesen huszonöt hetet töltött a nyugatnémet slágerlistán (ez majdnem fél év, bárhogy nézzük!), de vezette az osztrák és svájci listát, aranylemez lett az NSZK-n kívül Belgiumban, Franciaországban, Portugáliában, Svájcban és Svédországban is, Dániában platina-, a Dél-Afrikai Köztársaságban (!) pedig dupla platinalemez lett. Nyár elején még a brit listára is felkerült, ahol szintén eltöltött néhány hetet, igaz, csak az alsó régióban (legjobb helyezés: június 8-án 56.).
Nyolcmillió példányban kelt el világszerte a lemez.
Legyünk most mi is kicsit részesei a történelemnek! Lépjünk vissza harminc esztendőt az időben, gondoljuk, hogy most 1985. január 21-ét írunk és épp a Formel Eins-t nézzük a nyugatnémet ARD televíziós csatornán: