C. C. Catch 1989 év elején úgy döntött, négy év után elhagyja a Dieter Bohlen-féle, már jó két éve süllyedőfélben lévő slágerhajót és új utakat keres. Bohlen sem volt rest: beperelte, azt kérve a bíróságtól, hogy tiltsa el az általa kitalált C. C. Catch művésznév további használatától. A bíróság az énekesnőnek adott igazat.
Caroline Londonba távozott, és a Duran Duran korábbi gitárosa, az 1985-től a Power Station együttesben zenélő, majd szólókarrierbe kezdő Andy Taylor segítségével a Metronome kiadónál kiadta a Big Time (Nagy idő/k/) című dalt, amelyet ő maga, valamint egy német testvérpár, Georg ("Giorgio") és Martin Koppehele írt. A Koppehele testvérek sem voltak teljesen ismeretlenek a popszakmában, hiszen Avenue projektnév alatt a nyolcvanas évek végén már volt három, kislemezen is megjelent daluk, az Imagination (1986), a Mi amore (1987) és a Say Say (Love Is A Mystery) (1988) című saját szerzemények.
A Big Time stílusa merőben más a Dieter által írt nagy C. C. Catch-slágerekhez képest. Ennek ellenére a nyugatnémet slágerlistán a 26. helyig jutott a dal (ezzel felülmúlva az utolsó Bohlen-kislemez, a Nothing But A Heartache eredményét). A szintén a Metronome égisze alatt még ugyanebben az évben kiadott Hear What I Say című album viszont már nem tudta megismételni ezt a sikert: mindössze Spanyolországban tudott valamennyire elfogadható eladási számokat produkálni (ott 46. lett), a német nagylemez-listán a 75. helynél nem sikerült feljebb kerülnie.
Összességében ma már kimondhatjuk: a régi eurodiszkó-rajongók, mint e sorok írója is alapvetően csalódásként élték meg a producer- és irányzatváltást. A Bohlen nélküli újrakezdés a biztató kezdetek ellenére tehát kudarccal végződött: Caroline visszavonult és a kilencvenes években (az 1998. évi visszatérésig) egyáltalán nem is hallottunk róla, legfeljebb a BMG próbálta a C. C. Catch "brandet" különféle válogatás CD-kkel, így a legnagyobb slágereket egybegyűjtő 1990-es Super 20-szal és a ritka, maxi verziókat tartalmazó 1994-es Super Disco Hitsszel életben tartani...