Van nekem egy nagyon kedves barátom, aki a feleségem szerint de facto az élettársam is, mivel lassan 14 éve egy szobában dolgozunk, és ugye az ember a mai világban nagyságrendekkel több időt tölt a munkahelyén, mint bárhol másutt.

Na, ő az, aki egyetlen dalt sem tud közép-hosszútávon elviselni azok közül, amelyek az autómban szólnak, így ha ugyanabban a kocsiban megyünk valahova, kénytelen vagyok átkapcsolni rádió üzemmódra, ami a Sláger Rádió megszűnése óta fokozott kínszenvedést jelent, mert már lassan tényleg nincs mit hallgatnia a magamfajta eurodiszkósnak.

Csakhogy van egy azaz egy szám, amiről még ő is elismeri, hogy az első hangtól az utolsóig minden a helyén van benne. Nem csoda, hisz egy olyan házaspár alkotta, akiknek nem kenyerük a zenei melléfogás: a rettenthetetlen Tony Hendrik és az oroszlánszívű Karin van Haaren.

Igen, ismét egy Bad Boys Blue-dal következik az 1986-os Heartbeat albumról, melynek címe a tegnap éjjeli, hazánk számára igazságtalanul megsemmisítő eredménnyel zárult eurovíziós dalfesztivál szervezőit is megihlette, legalábbis szlogen szintjén.

Mielőtt rátérnénk a dalra, melynek címe Kisses and Tears (azaz Csókok és könnyek), alcíme My One and Only (Egyetlenem), szerény javaslatként előterjesztem, hogy Magyarország is essen szét 20 részre, mint az egykori Szovjetunió, és akkor majd mi is be tudjuk szavazni egymást az ojrovízió csúcsaira. Azerbajdzsán, hahaha.

A klipben a főszerepet a kiváló Trevor Oliver Taylor mellett egyre inkább a Bundesliga kettő ifiből szalajtott labdarúgóra emlékeztető John McInerney játssza...