Van az úgy, hogy az ember úgy érzi, hogy egy posztot nem azért ír, mert akar, hanem mert kell. Ilyenkor már régen rossz. Így voltam ezzel a Jule Neigel-bejegyzéssel is, hiszen már a második beposztolt slágerlistán szerepel a Top 40-ben, és még elsumákolni sem tudtam, mivel német nyelvű a dal, tehát már a címéből látszik, hogy itt lenne a helye a West Germany-blogon. Szóval, így voltam ezzel, egészen addig, amíg rá nem kerestem az énekesnőre a Wikipédián. Amikor viszont beleolvastam az életrajzába, már tudtam: akarom is ezt a posztot.
Jule Neigel ugyanis 1966-ban a Szovjetunióban, azon belül is Szibériában született!
Jóságos ég! Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy oroszországi német nemzetiségű (russlanddeutsch) család sarja, aki 1971-ig szovjet földön élt. Akkor aztán meglátogatták a rokonokat Nyugat-Németországban és döbbenetes módon úgy döntöttek, hogy nem jönnek haza, a jövő nagy ígéretének földjét inkább a jelen legvonzóbb országára, az NSZK-ra cserélik. Az esetről az a klasszikus anekdota jut eszembe, amikor Lenin néhány renitens bolsevikot az Egyesült Államokba száműzött, hogy a rothadó kapitalizmus levegőjétől haljanak szörnyű kínhalált. Ha nincs a jó Koba (azaz Joszif Visszarionovics), aki elsüllyeszttette a hajójukat, talán máig ott élnek, borzasztó szenvedések között.
Neigelék tehát a nehezebb utat választották: dacolva a zord körülményekkel, Nyugat-Németországban keresték a megélhetést. A kis Júliának hála, nem a Volkswagen-gyárban kellett éjszakai műszakban acéllemezeket hengergetniük, hiszen a kislány zenei és sporttehetség volt egyaránt: már kisgyermekként klasszikus zenei versenyt nyert, kamaszkorában pedig a Bundesliga igazolt kézilabdása volt. (Természetesen a kézilabda-bundesligáé.)
A komolyzenei karrier helyett aztán a punk, majd a rockzene felé vette az irányt. 1982-ben, 16 évesen volt az első koncertje (a Hopp'n Ex Group tagjaként), öt évvel később pedig megalapította a Jule Neigel & Band együttest, mellyel az első felvétele, a hamarosan látható Schatten an der Wand (Árnyékok a falon, egy kellemesen dallamos pop-rock zene) - melynek zenéjét Axel Schwarz szerezte, szövegét pedig maga Julia, azaz Jule írta - rögtön slágerlistás lett.
Az Intercord kiadónál 1988 februárjában kiadott kislemez (producer: Ralf Zang) legjobb helyezése 30. volt, ami egy debütáló single-től igen figyelemreméltó helyezés. Az ősszel azonos címmel megjelent album még nagyobb sikert ért el: a 16. helyig vitte a nyugatnémet listán.