A slágerkirály, a felejthetetlen Roy Black (1943-1991) lett volna a német Francesco Napoli? Miért is ne? Játsszunk el a gondolattal, még ha csak egy röpke időre is, ahogy producere, Jürgen Krämer (1949-2004) tette.
Roy Gerhard Höllerich polgári néven született 1943. január 25-én az Augsburg melletti Bobingen-Straßbergben. Húsz éves kora óta zenélt: első együttesét, a Roy Black and his Cannons nevű rock and roll bandát 1963-ban alapította.
1965-ben vált egyértelművé, hogy ő maga az együttes nevében szereplő Roy Black: ekkor jelent meg ezen a néven első szóló kislemeze. A Du bist nicht allein (Nem vagy egyedül) című dal rögtön a 4. helyet érte el a nyugatnémet slágerlistán. Következő, Ganz in weiß (Tiszta fehérben) című kislemeze pedig No.1 sláger lett az NSZK-ban és Ausztriában is, amint a második (Roy Black 2. című) album is feljutott a csúcsra.
A hatvanas években ezek után nem jelenhetett meg olyan Roy Black-single, amely ne került volna a Top 10-be. Az évtized legvégén két újabb nyugatnémet No.1 sláger született, a Das Mädchen Carina és a Dein schönstes Geschenk / An einem Tag. Utóbbi Svájcban harmadik helyezést ért el.
Az 1988. június 20-án megjelent Bella Bella Marie - melynek címe nyilvánvalóan a Francesco Napoli-féle Balla Balla parafrázisa - 1988-ban ennek ellenére szinte a feledés homályából hozta vissza az énekest.
A dal négy olasz - vagy inkább olaszos - szerzemény egyvelege (medley-je), melyek a következők:
- Capri Fischer
- O Sole Mio
- La Paloma
- Buona Sera
Azért helyesebb az "olaszos" jelző, mert a fentiek közül leginkább csak az O sole mio tekinthető olasznak, a Capri Fischer például Ralph Maria Siegel (1911-1972) szerzeménye. Igen, ő nem más, mint a híres slágerszerző, Ralph Siegel édesapja!
Jürgen Krämer producer pedig egy olyan zenei alap elkészítésére vállalkozott, amely Francesco Napoli canzone-egyvelegére emlékezteti a nagyérdeműt, nem elfeledkezve arról, hogy Roy Black közönsége (már csak az énekes életkora és múltja okán is) azért nem lenne elkeseredve, ha kissé Schlager-esebb lenne a hangzás.
Krämer sikerrel teljesítette az önmaga által kitűzött célt, a Bella Bella Marie pedig hét év (Fremde Erde, 1981) és egy visszhangtalan album (Herzblut, 1986) után visszajuttatta Roy Blacket a slágerlistára - bár annak sajnos csak alsóbb régióiba. Konkrétan az 57. helyre, 1988 júliusában.
Következzék Francesco Napoli egy kicsit idősebb nyugatnémet kiadásban:
