Frank Farian - Franz Reuther néven - 1941. július 18-án, Édesanyám mínusz sokadik születésnapján született, és ha nincs Dieter Bohlen, azt mondhatnánk, ő minden idők legsikeresebb német zenei producere. De mivel van, így azt mondjuk: ő az egyetlen német producer, aki igazán átütő sikert tudott elérni az angolszász zenei piacokon is.
Szólóénekesként kezdte karrierjét, első ismertebb dala a Dana My Love volt, amely 1969-ben jelent meg, és amit kevesen tudnak, 1976-ban a Rocky című szerzeménnyel listavezető is volt az NSZK-ban. A kislemez több mint negyedmillió példányban kelt el, és az azonos című szólóalbum is óriási siker lett. Ezt követően sem hagyta abba az éneklést, de ezt már igyekezett titokban tartani, ugyanis időközben megalapította a Boney M együttest, amely - túlzás nélkül állíthatóan - a hetvenes évek legsikeresebb nyugatnémet exportcikke volt, a Volkswagen gépkocsik mellett.
Kezdetben elég sok tagcsere volt az együttesben, de 1976-ra összeállt a néhai Bobby Farrell (1949-2010) nevével és táncával (de hangjával nem) fémjelzett, karibi zenészekből, táncosokból álló jól ismert formáció. A férfihangokat ugyanis - mint utóbb kiderült - maga Frank Farian énekelte. Mindez persze csöppet sem von le a produkció értékéből, hiszen a részben Frank által szerzett, részben általa feldolgozott slágerek örökbecsűek és halhatatlanok lettek.
A hetvenes években az NSZK-ban nem kevesebb, mint nyolc No.1 slágere volt a Boney M-nek, köztük az első hét (!) - Hansa kiadónál kiadott - kislemez. Az első, az 1976. május 31-én megjelent Daddy Cool tizenkét héten keresztül vezette a listát, és Nyugat-Németország mellett a másik két németajkú országban, Ausztriában és Svájcban is a csúcsra jutott. A harmadik kislemez (Ma Baker, 1977) több mint hatszázötvenezer példányban kelt el, ami ma már galaktikus számnak számít. (Akkor persze még nem voltak letöltések.) A legnagyobb nemzetközi sikert pedig egy feldolgozással (Rivers Of Babylon, 1978) érte el a csapat, amely a brit lista csúcsára is felkerült, sőt még az Egyesült Államokban is egész szépen szerepelt.
A nyolcvanas évek közepén aztán a Boney M - néhány jóval mérsékeltebb sikerű lemez után - feloszlott, pontosabban a fenti felállást tekintve befejezte működését.
Farian figyelme ekkor két fiatal, szintén színesbőrű énekes-táncos, a párizsi születésű Fab (Fabrice) Morvan és a Münchenben született - sajnos tizenöt évvel ezelőtt elhunyt - Rob (Robert) Pilatus (1965-1998) felé fordult, akik korábban a kiváló producerrel, Ralph Siegellel dolgoztak együtt, Empire Bizarre projektnév alatt, különösebb siker nélkül.
1988-ban azonban Farian vette át Siegeltől a két fiatalember feletti gondoskodást, és 1988. június 25-én Milli Vanilli néven kiadták a Girl You Know It's True című számot, amely az NSZK-ban és Ausztriában listavezető, Nagy-Britanniában No.3 lett, 1989 áprilisában pedig, amikor már az egész civilizált világ erről a két srácról beszélt, az Egyesült Államok híres Billboard listáján is sikerült feljutniuk egészen a második helyig.
Farian ezzel a kis hip-hop csapattal elérte azt, amit még a Boney M-mel sem tudott (és ami amúgy is csak nagyon keveseknek sikerülhet ebben az életben): ha nem is pont egyidőben, de a német nyelvterületen, a brit szigeteken és a tengerentúlon egyaránt sikeres lett.
A kislemez hétszámjegyű, mintegy másfélmilliós eladást produkált, 1988/89 fordulójára pedig mindenki megismerte Morvan és Pilatus nevét. Ekkor még senki sem sejtette, hogy a popzene történetének talán legnagyobb botránya fog a duó (és Farian) nevéhez fűződni - no de mi se foglalkozzunk még ezzel, nézzük inkább meg ennek a kiváló számnak a videofelvételét.
(A dal zenéjét Bill Pettaway Jr., Kevin Lyles és Sean Spencer szerezte, a szöveget Ky Adeyemo és Rodney Hollaman írta. A kislemez a Hansa kiadónál jelent meg, producere természetesen Frank Farian volt, aki a B-oldalra saját, Magic Touch című szerzeményét is feltette.)
