1988. szeptember 1-jén, azaz szinte napra pontosan huszonöt évvel ezelőtt, az NSZK-ban megkezdődött az eredeti állapotában ma már youngtimer-különlegességnek számító városi sportkocsi, a Volkswagen Corrado gyártása Osnabrückben, a Karmann gyárában, ahol korábban a legendás Karmann Ghiák és - egyebek mellett - a Golf I-es kabriók is készültek.
A Corrado máig üdének ható formaterve Herbert Schäfer (1932-) nevéhez fűződik. Schäfer, aki eredetileg bognárnak készült, huszonévesen kitanulta a karosszérialakatos mesterséget, hiszen rájött, hogy a fából készült kocsiszekrények kora lejárt. Később mérnöki képesítést is szerzett. Pályafutását az Auto Unionnál kezdte Ingolstadtban, majd a Mercedesnél tett rövid kitérő után 1961-ben a Volkswagennél helyezkedett el (amely egyébként 1965-ben megvásárolta az Auto Uniont, amely közismerten a mai Audi AG jogelődje).
Schäfer úr 1972-ben, negyvenévesen lett a konszern vezető formatervezője, mely tisztséget több mint két évtizeden át betöltötte, így meghatározó befolyása volt a Volkswagen és az Audi gépkocsik modellpalettának teljes megújulására, azaz arra az időszakra, amikor a VW kilépett a Bogár, az Audi pedig a négyütemű DKW-k árnyékából.
Többek között neki köszönhető, hogy a hetvenes évek elejétől a kiváló olasz dizájner, Giorgetto Giugiaro is a cégcsoportnak dolgozott, mely felkérés sikerességét olyan mesterművek példázzák, mint az első Golf vagy a Passat / Audi 80 széria. A nyolcvanas évek elején már maga Schäfer (és csapata) készítette az új formaterveket, egyebek mellett - a Giugiaro által kijelölt úton fontolva haladva tovább - a Golf és a Scirocco második generációját.
A Corrado bizonyos szempontból a Scirocco utódjának is számít, elsősorban azonban a VW-Porsche (914/16, 924/944) vonulat folytatásának szánták, azaz izmosabb, komolyabb sportkocsi, mint a Golf I-II. kupéváltozata. A Scirocco II-est egyébként 1991-ig gyártották - ebből is látszik, hogy a Volkswagen a Corradót nem e típus váltómodelljeként vezette be a piacra. A Corrado ezzel együtt a Golf II-es padlólemezére (A2) épült, és nagyrészt a szerkezeti elemei is azonosak voltak, kivéve a hathengeres VR6 csúcsverziót, amely a középkategóriás (A3) kocsik nagyobb teherbírású felfüggesztését, kormányművét és fékrendszerét kapta meg.
Az autó kezdetben mindössze két motorváltozatban készült: az alapmodell egy 16 szelepes 1.8-as egységet kapott, de már ez is 138 lóerős teljesítményű volt, a G60 jelű turbós, soros négyhengeres erőforrás pedig nem kevesebb, mint 160 lóerővel röpítette a kocsit a sebességkorlátozás nélkül is biztonságos, kiváló minőségű német autópályák aszfaltcsíkjain.
Az igazán ördögi persze a már említett VR6-os változat volt, amely 1992-ben jelent meg a kínálatban, mindenki ámulatára. Különlegessége a hat henger igen szűk szögű V-elrendezése volt, aminek köszönhetően közös hengerfeje volt a két hengersornak, a motor pedig így alig foglalt több helyet a motortérben a soros négyhengeresnél. Az európai piacra gyártott VR6-os teljesítménye 195 lóerő volt.
A Volkswagen 1995-ben fejezte be a Corrado gyártását, utódmodell nélkül. A takarékossági és racionalizálási törekvések miatt a márka hívei több mint tíz évig - a harmadik generációs Scirocco megjelenéséig - valódi sportautó nélkül maradtak.
