Ez a blog alapvetően nem a rockzenéről, hanem a pop- és slágermuzsikáról szól - ez, gondolom, minden kedves olvasónk számára nyilvánvalóvá vált az elmúlt több mint két évben. Ugyanakkor időről időre meg kell emlékeznünk a rockzene olyan nyugatnémet nagyjairól is, akik éppúgy hozzátartoztak a nyolcvanas évek NSZK-jának a hangulatához, mint a hozzánk sokkal közelebb álló "slágermajmok" - ahogy a mindig szókimondó Udo Lindenberg fogalmazott egyszer.
Márpedig, ha nyugatnémet rockzene, akkor BAP: a banda, amelynek tíz nagylemeze vezette már a megalakulását követő közel harminc évben a német slágerlistákat, és amely valójában nem más, mint a kölni zenész, egyben festőművész és író, Wolfgang Niedecken (1951-) mindenkori kísérőzenészeinek és barátainak népes gyülekezete. Amúgy pedig a Kölschrock, azaz a kölni dialektusban énekelt rockszámok talán legsikeresebb előadója.
A csapat 1976-ban alakult és 1977 júliusában adta első koncertjét, a kölni Mariensaalban. További két évet kellett várni az első nagylemez megjelenéséig: a Wolfgang Niedecken's BAP rockt andere kölsche Leeder viszonylag könnyen megjegyezhető címet viselő album 1979 novemberében egy kis helyi lemezkiadó vállalkozásnál jelent meg, ennek ellenére több mint százezer példányban kelt el, és legjobb helyezése 21. volt a nyugatnémet nagylemez-eladási listán. Ugyanez a kis kiadó adta ki a második albumot is, amely már a negyedmilliós példányszámot is túllépte.
Mindezek után az együttest természetesen felkarolta az egyik legnagyobb rockzenei kiadóvállalat, az EMI. Az együttműködés mindkét fél számára meghozta a hatalmas - művészi és kereskedelmi - sikert. Ezután ugyanis egészen elképesztő módon a BAP hét egymást követő nagylemeze (köztük egy koncertlemez) is vezette az eladási listát. Az 1981 októberében megjelent Für usszeschnigge! nem kevesebb, mint 81 hétig volt fent a listán és több mint egymillió példányban kelt el!
1988. augusztus 28-án immár a nyolcadik albuma jelent meg a csapatnak, amelyben ekkor a kezdeti tagok közül már csak az alapító Niedecken és Manfred Boecker volt jelen. A nagylemez a Da Capo címet kapta, és az NSZK-ban "természetesen" No.1 lett, sőt Svájcban is a második helyig jutott a listán.
A BAP-kislemezek kevésbé voltak sikerek: ha nem számítjuk az 1985-ös nyugatnémet "Band Aid" (Band für Afrika) dalt, a Nackt im Windet (amelynek elkészültében Niedeckenék oroszlánrészt vállaltak és amely No.3 lett), akkor egészen 1988-ig még Top 10-es slágerrel sem találkozunk. Ekkor azonban - a Da Capo nagylemezt alig egy héttel megelőzve - megjelent a Fortsetzung folgt című dal, melynek zenéjét Niedecken régi szerző- és zenésztársa, Klaus Heuser szerezte és amely huszonöt évvel ezelőtt, 1988. szeptember közepén a tizedik helyig jutott a nyugatnémet toplistán.
Most ez, azaz a BAP legsikeresebb dala, az 1988-as év nyugatnémet rockzenéjének egyik mérföldköve következik, egy enyhén Laár Andrásra emlékeztető Wolfgang Niedeckennel és egy Udo Lindenbergre döbbenetesen emlékeztető gitárossal - aki nem más, mint maga a zeneszerző, Klaus "Major" Heuser.
