Ha azt mondom: Modern Talking, még ma is mindenki rávágja: Thomas Anders és Dieter Bohlen. Das erfolgreichste Popduo der Welt - mondják büszkén a németek. A világ legsikeresebb popduója. Valóban, ők ketten, az énekes és a zeneszerző-szövegíró-producer (emellett kiváló "léggitáros") voltak az együttes arcai. No de kik álltak még rajtuk kívül a projekt mögött? Ismerkedjünk meg most velük kicsit közelebbről, megemlékezve azokról is, akik sajnos már nincsenek közöttünk.
1.
A társproducer-stúdiótulajdonos
Luis Rodríguez Salazar (1948–)
Luis Rodríguez Salazar (1948–) spanyol zenei producer (Dieter Bohlen által alkotott közismert becenevén Brother Louie) a hetvenes években gitárosként, majd énekesként spanyol (flamenco) zenét játszott Hamburgban, és az így megkeresett pénzből Star (később Studio 33, Team 33) néven saját stúdiót alapított. 1984-től Dieter Bohlen társproducere, emellett a nyolcvanas, kilencvenes években számos euro- és italodiszkó előadónak készít lemezeket (pl. Mike Mareen, New Baccara, Sweet Connection, T. Ark), beleértve feleségét, Lian Ross énekesnőt (polgári nevén Josephine Hiebel, ismert slágerei: Fantasy, Say You'll Never), a Creative Connection együttes (Call My Name) egyik tagját is. Önálló producerként legnagyobb nemzetközi sikerét az 1990-es évek közepén a Fun Factory eurodance formációval érte el (Close To You, Take Your Chance, I Wanna B With U, Celebration, Doh Wah Diddy). Jelenleg Spanyolországban, még pontosabban Mallorca szigetén él és dolgozik, sikeres producerként (2 Elvissa, David Tavaré). A 2000-es években ismét dolgozott Bohlennel (pl. Mark Medlock lemezein). 2024-ben a London Boys projekt felélesztésén munkálkodott, az eredeti tagok 1996. januári tragikus halála miatt természetesen új énekes-táncosokkal, viszont az eredeti szerzővel, Ralf-René Mauével.
2.
A billentyűs-hangmérnök
Ralf Peter Stemmann (1958–2017)
Ralf Peter Stemmann (1958–2017) hangmérnök, zenei producer, billentyűs és szintetizátor-programozó, Luis Rodríguez stúdiójának munkatársa volt a nyolcvanas évek elejétől. 1984-ben Schampus fantázianév alatt jelent meg instrumentális lemeze (Phantom in Rom / Verknallt). A kislemez producere Mike Mareen, hangmérnöke Rodríguez. Stemmann szintetizátoron játszott, Michael Kramer kísérte gitáron. 1989-ben Philharmonic Sound Orchestra London néven instrumentális Bee Gees feldolgozásokat tartalmazó albumot adott ki (Soft Classic Symphonies - The Bee Gees Hits), melynek producere és billentyűse is volt egyben. Ugyanebben az évben John Christian Broken Heart c. lemezének producere és a B-oldalas szám (Could It Be Love) egyik szerzője volt. Dieter Bohlen és Luis Rodríguez különböző zenei projektjei mellett dolgozott a London Boysszal is, valamint közreműködött két népszerű nyugatnémet bűnügyi tévésorozat, a Tetthely és Az öreg zenei anyagának elkészítésénél. Később az Egyesült Államokba költözött, ahol segédkezett Thomas Anders kilencvenes évek eleji szólólemezeinek felvételénél, de Ricky Martinnal is dolgozott, emellett ismert színészeknek (pl. Audrey Landers /Dallas/, Thalía /Rosalinda/, Jennifer Love Hewitt) készített zenei lemezeket. Malibuban (Kaliforniában) élt, és ott hunyt el 2017. augusztus 7-én, mindössze 59 évesen.
3.
A háttérénekesek
Birger Corleis (1955–2012)
Birger Corleis (1955–2012) német énekes, a nyolcvanas évek elején a Springflut együttes (Klaus Assmann, Birger Corleis, Gerhard Führs, Rolf Köhler, Rale Oberpichler, Detlef Wiedeke) tagja volt. Az együttesnek három kislemeze és egy albuma (Kinder des Mondes, 1982) jelent meg. 1984-ben a Straight Flush trió (Birger Corleis, Rolf Köhler, Michael Scholz) tagjaként két dalt vettek fel: Dancing in the Sunlight és Lucky Love. 1984 őszétől vokalistaként közreműködött a Modern Talking első lemezeinek felvételénél. 1992-ben a Junk Band nevű együttes (Birger Corleis, Michael Scholz) tagjaként country-s hangzású albumot (That's Why The Cows Went, 11 dal, ebből 10 saját szerzemény) adott ki. A kétezres években Duckdivers nevű saját együttesében zenélt, country és blues stílusú nótákat játszott. 2012. október 30-án hunyt el.
Rolf Köhler (1951–2007)
Rolf Köhler (1951–2007) hamburgi születésű német énekes, a hetvenes években rockzenei produkciókban vett részt, majd 1982-ben ő is tagja lett (többek között Birger Corleisszel és Detlef Wiedekével) a Springflut együttesnek, 1984-ben pedig (Corleisszel és Michael Scholzcal) a Straight Flush triónak. 1984-től a Dieter Bohlen-produkciók állandó háttérénekese. 1985-ben a Solid Strangers (Rolf Köhler, Klaus Stoltefuss, Lothar Thorwesten, Kalle Trapp, Hans Joachim Werner) tagja (legismertebb dalaik: My Delight, Music In The Night). Ugyanebben az évben L'Affair néven szólólemezt is kiadott (Secret Eyes / Don't Fly Away), melynek egyik szerzője Ralf-René Maué, a London Boys "atyja", társproducere Kalle Trapp (Solid Strangers). 1987-ben Michael Scholzcal és Detlef Wiedekével vokalistaként működtek közre Mary Roos Leben spür'n c. albumának (1987) felvételénél, melynek producere Ralf-René Maué és Luis Rodríguez volt. Ugyanebben az évben Kalle Trapp-pal jelent meg kislemezük (Theme From Airwolf 2 / Real Groove), majd Trapp-pal és a szintén a Solid Strangersből ismert Klaus Stoltefuss-szal két kislemezt is felvettek 1987/88-ban Stag név alatt, melyeken régi rockdalokat (Black Betty, We Love You) dolgoztak fel. 1990-ben - ismét Scholzcal és Wiedekével - vokalistaként Oliver Simon (Mixed Emotions) Spring Snowman c. albumának felvételénél is segédkezett (ennek a nagylemeznek is Rodríguez volt az egyik producere). 2002-ben Dieter Talking néven (Rolf Köhler, Michael Scholz, Detlef Wiedeke) parodizálták Bohlent (Its Haahd Se Dieter Tuh Bie), majd ugyanez a trió 2003-tól Systems in Blue néven zenélt és játszott bohlenes hangzású dalokat. Első kislemezük (Magic Mystery) 2004-ben, albumuk (Point of No Return) 2005-ben jelent meg. Dolgoztak többek között Patty Ryannel és Mark Ashleyvel is. Rolf Köhler 2007. szeptember 13-án agyvérzést kapott, összeesett. Kórházba szállították, de már nem tudtak rajta segíteni. Három nappal később az altonai (Hamburg) klinikán elhunyt. A Systems in Blue második albumának (Out Of The Blue, 2008) megjelenését így már nem érhette meg, amint a Talking System (Ulli Eichblatt, Michael Scholz, Detlef Wiedeke) In My Backstreet Heaven c. albumáét sem, rajta a címadó dalon kívül 14 Modern Talking és Blue System-feldolgozással. Ezekben is hallható volt Köhler jellegzetes hangja, akit posztumusz fel is tüntettek a lemez közreműködői között.
Balról jobbra: Birger Corleis, Michael Scholz és Rolf Köhler
(a Straight Flush együttes lemezborítóján)
Michael Scholz (1949–) német énekes, szintén tagja volt a Straight Flush triónak - azóta dolgozott együtt Köhlerrel és Corleisszel. Utóbbival 1992-ben Junk Band néven duóban is énekelt, 2002-től pedig Köhler és Detlef Wiedeke társaságában a Dieter Talking, Systems in Blue és (a Köhler halála után csatlakozó Ulli Eichblatt énekessel) a Talking System formációban zenélt. 2013-ban Thomas Widrat producer (Systems in Blue, Tonschatz Musik) újabb projektje, a Skynight Avenue egyik énekeseként (a másik: Mitch Kelly, azaz Michael Keller) jelentetett meg - sajnos csak kis példányszámban - három dalt (Eppur si muove, Last Fight of the Vampires, Christmas Song). A Modern Talking-dalokban Scholz elsősorban a jellegzetes, Bee Gees-es magas hangon előadott (falzett) refrénrészletek hangzásáért volt felelős.
Balról jobbra: Detlef Wiedeke, Michael Scholz és Rolf Köhler
(a kép Dieter Bohlen egyik dalának stúdiófelvétele előtt készült, 1995-ben)
Detlef Wiedeke (1950–) a hetvenes években a Spektakel és az Emsland Hillbillies country-rock együttesek tagja volt. Sokoldalú zenész: énekes, billentyűs, gitáros, sőt dobos is volt. 1982-83-ban ő is a Springflut együttes tagja volt (egyebek mellett Birger Corleisszel és Rolf Köhlerrel együtt). Részt vett Köhler és Scholz fent említett zenei próbálkozásaiban (Dieter Talking, Systems in Blue, Talking System) a 2000-es években, 2013-ban pedig a Skynight Avenue dalainak felvételénél működött közre.
Balról jobbra: Michael Scholz, Thomas Widrat és Detlef Wiedeke
(mint "Skynight Avenue")
Közismert, hogy Köhler, Scholz és Wiedeke, miután megromlott a viszonyuk Dieter Bohlennel, pert indítottak a kiadó ellen, amely egyezséggel (100 000 EUR megfizetésével) zárult. Sem Bohlen, sem a kiadó nem ismerte be ugyanakkor, hogy mind a Modern Talking-kórusokat, mind a Blue System-dalok refrénjeit csak Köhlerék énekelték, azaz maga Bohlen nem énekelt volna ezekben a számokban. E sorok írójának személyes véleménye, hogy ez így nem is igaz, ugyanis Dieter énekhangja is jól kivehető. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a falzett kórusok vezető "hangja" Michael Scholz volt, a bevezető szólamok (Bohlen) után érzékelhetően szebben csengő Blue System-refréneké pedig a rendkívül sokoldalú, kiváló hangú Rolf Köhler.
Balról jobbra: Rolf Köhler, Michael Scholz és Detlef Wiedeke
(mint "Systems in Blue")
Most pedig következzék egy olyan koncertfelvétel, amely 2007. szeptember 8-án, egy héttel Rolf Köhler halála előtt készült. A "Systems in Blue" három tagja egy, a Modern Talking dalok refrénjeiből készített egyveleget ad elő - igen meggyőző hitelességgel:
