A német tánczene egyik legismertebb formációja a Flippers (Die Flippers). Az együttes története közel fél évszázados: 1964-ben, a Manfred Durban és öt baden-württembergi zenésztársa által alapított Dancing Band [később Dancing Show Band]-del vette kezdetét. A magyar fordítást aligha igénylő Flippers nevet 1969-ben, kisebb személyi változások után vették fel.
Ezen a néven kiadott első kislemezük, a Weine nicht, kleine Eva (Ne sírj, kicsi Éva!) igen nagy siker lett, sőt mondhatjuk, hogy ez az együttes történetének legsikeresebb dala, ami nem túl hízelgő persze az azóta kiadott tömérdek lemezt tekintve. Kicsi Éva a nyugatnémet slágerlista 8. helyére jutott fel, Svájcban pedig 4. lett. Következő évi (1970) második kislemezük, a Sha La La I Love You (egy korábbi holland sláger feldolgozása) az NSZK-ban 9. lett, Svájcban pedig 2. Ezzel véget is ért a Top 10-es kislemezek története.
1973-ban a kiváló Jean Frankfurter (Michelle!) lett a Flipperek producere. Az együttműködésből akár világra, de legalábbis a németajkú (azaz a ZENE iránt fogékony) világra szóló siker is születhetett volna, ehelyett azonban egy 41. (Rosemarie) és egy 45. helyezett (Luana) dal fémjelzi csupán a kollaborációt.
Ezt követően 11 évig alkotói válság (és lemezszüret helyett lemezszünet) következett. 1985-ben új produceri duó, Karlheinz Rupprich és Uwe Busse vette kezébe az együttes további sorsát. Az ő gondozásukban jelent meg 1986-ban a blogunkból sajnálatos módon tavaly, a nagy kapkodásban kifelejtett Die rote Sonne von Barbados, amely hatalmas sláger (a német Wikipédiát idézve: RIESENHIT!) lett. A nyugatnémeteknél 15., a kisnémet egységet Bismarcknak megbocsátani nem tudó finnyás osztrákoknál pedig 27. helyezést ért el.
Huszonöt évvel ezelőtt, 1987 áprilisában adták ki a számomra legkedvesebb Die Flippers-dalt, a Mexicót, talán még az 1986. évi labdarúgó-világbajnokság hangulati oldalvizén (bár a Dolly Roll jobban időzített, az NSZK focicsapata kétségtelenül ügyesebb volt, mint Détáriék - talán kevesebb tésztát fogyasztottak).
A dal (Busse és Rupprich szerzeménye) legjobb listás helyezése a 24., azonban hamarosan látni és hallani fogjuk, hogy ez nem más, mint egy botrányos alulértékelés, ugyanis ezzel a művészi nívóval a Billboard All Time-on is jobb helyet érdemelne, hiszen előadásmódjuk, zenei világuk a legnagyobbakat, Madonnát, Michael Jacksont, sőt Ludwig van Beethovent idézi, a dal líraisága pedig méltó folytatása Walther von der Vogelweide lassan 800 éve befejezetlen életművének.
Érthetetlen mindezek után, hogy 2009-ben, mindössze negyven évvel a Weine meine kleine feine stb. stb. után miért jelentették be az együttes 2011. évi megszűnését, és főleg hogy miért tartották be szörnyűséges fogadalmukat.
Meine Damen und Herren, következzék a Mexico!!
