Ki ne emlékezne, aki 1987. május 28-án vagy azt megelőzően született, hogy ezen a napon szállt le Cessna gyártmányú sportrepülőgépével a moszkvai Vörös téren, szinte Gorbacsov pártfőtitkár orra elé egy 19 éves nyugatnémet fiatalember, Mathias Rust. E döbbenetes esemény a jövőbe látó politikai elemzők szerint rávilágított a Szovjetunió sebezhetőségére - a realistábbak pedig megjegyezték, hogy Krjucskov elvtárs (Vlagyimir Krjucskov egykori KGB-főnök, 1924-2007) akár le is lövethette volna. (De nem lövette le.)
Ez a nemzetközi légiközlekedési szabályok megsértésében megnyilvánuló rendkívüli hőstett (mármint Rusté, nem Krjucskové) természetesen az eurodiszkó egyik őskövületét, Geff Harrisont is megihlette. Mielőtt rátérnénk a dalra, szóljunk pár szót e furcsa emberről, aki - az osztrák Opus együttes énekeséhez hasonlóan - leginkább Orbán Józsira hasonlít a 100 Folk Celsiusból.
A színvonalasnak csak nagyfokú jóindulattal nevezhető kis honlapocskát is üzemeltető Harrison 1947. augusztus 24-én Manchesterben született, de hamar rájött arra, hogy mivel nem George a keresztneve, igazán Hamburgban fog tudni karriert csinálni (megjegyzendő, hogy a Beatles is erőteljesen kötődött a Valódi Zene Fővárosaként is ismert - legalábbis általam annak nevezett - észak-német, szinte már dán metropoliszhoz).
Át is költözött az NSZK-ba, ahol első kislemeze 1976-ban jelent meg (Death Of A Clown), 1981-ben pedig Richie West álnéven énekelte Dieter Bohlen (!!!) Reach For The Sky című dalát, melyet egyébként maga Bohlen is álnéven (Steve Bensonként) komponált.
Igazán elemében 1986-ban volt, amikor egyszerre két nagy tettet is végrehajtott: egyrészt elénekelte a rockosabb hangvételű europop stílus Bad New York City című himnuszát (melyet természetesen tavaly elfelejtettünk fellinkelni - most már mindegy, tessenek utánanézni, egyébként a szép emlékű német Danubius orrba-szájba játszotta a nyolcvanas évek végén, úgyhogy álmunkból felkeltve is ezt dúdoljuk); másrészt, mint minden rendes ember, beperelte régi mentorát, Dieter Bohlent, mégpedig azért, mert állítása szerint ő írta a Modern Talking számok szövegeit.
Ehelyütt nem szeretnék belemenni abba a kérdéskörbe, hogy egy angol anyanyelvű személy hogy írhatott ilyen végtelenül primitív szövegeket angolul, tele nyelvhelyességi hibákkal, különösen az egyes szám harmadik személyű igeragozás notórius eltévesztésével (pl. love grows helyett love grow) - maradjunk annyiban, hogy a jogvitás ügy végül peren kívüli egyezséggel zárult, mint Bohlen szinte minden ügye addig is és azóta is (nála a felperesi állításokkal szembeni erőteljes tiltakozást rendszerint jelentős összeg békés megfizetése szokta követni).
Mindenesetre Harrison 1987-ben, a Rust-féle sétarepülést követően jópofa fricskával állt bosszút Dieter mesteren: a nehezen félreérthető Modern Trouble projektnév alatt adta ki Fly To Moscow című dalát, melyet a kislemezborító hátoldalán olvasható kissé szemtelen bejegyzés szerint Szergej Szokolov marsallnak, az akkori szovjet honvédelmi miniszternek ajánlott (This anthem is dedicated to Marshal Sergej Sokolow).
A Fly To Moscow már-már az Off / Silicon Dream, kis mértékben Bruce & Bongo vonulatra hajazó nóta, különféle orosz dalok, valamint az Ottawan együttes Hands Up című világslágere rövid részletének megidézésével.
Mindenképp megérdemel hát egy beidézést!
