1989. június 5-én jelent meg a nyugatnémet Depeche Mode, a Camouflage együttes (az első, még 1985-ben kiadott demókazettát nem számítva) második hivatalos nagylemeze, amely a brit példaképeket idéző Methods Of Silence címet kapta.
Az albumot áprilisban egy kislemez előzte meg, melynek A-oldalán a Love Is A Shield (A szerelem egy pajzs), hátoldalán pedig a The Story Of The Falling Fighters (Az eleső harcosok története) című dal kapott helyet. A dalok maxi verzióban (bakelit és CD formátumban) is megjelentek. A szerzők maguk a zenekar tagjai: Heiko Maile, Oliver Kreyssig és Marcus Meyn.
Az 1987-es The Great Commandmenttel ellentétben ez a szám már nem került fel az amerikai listára, csak a németajkú államokban lett sikeres - ott viszont nagyon. Az NSZK-ban ez volt az egyetlen Camouflage-dal, amely bekerült a Top 10-be (9. volt 1989. augusztus 5-én és 12-én) és nem kevesebb, mint 29 hétig, azaz több mint fél éven keresztül volt fent a slágerlistán. Ausztriában 11., Svájcban 29. helyezést ért el. A későbbiekben ezt nemhogy elérni, még megközelíteni sem sikerült soha többé.
1989-ben az Eurovíziós Dalfesztivál nyugatnémet előválogatójára is bejelentkeztek Heikóék: az Alexander Bassler és Bernd Kusserow által a Die Erben számára írt Bitte nicht nochmal című dal producerei voltak. Mint tudjuk, de sosem lehet elégszer ismételni: az előválogatón Nino de Angelo nyert a Fliegerrel. A Bitte nicht nochmal a hetedik helyen végzett - megelőzve többek között Francesco Napoli Viva l'amore című dalát.
Heiko Maile, az együttes alapító tagja igen érdekes, színes egyénisége a német zenei életnek. 1966. január 12-én az ausztráliai Bankstownban született. Az 1980-as, 90-es években elsősorban a Camouflage-zsal dolgozott, a 2000-es években viszont filmzeneszerzőként vált ismertté. Legnagyobb sikerét a Dennis Gansel által rendezett Wir sind die Nacht című filmmel érte el, de 2013-ban írt betétdalt a Tetthely-sorozatba is.
Visszatérve a Love Is A Shieldhez: természetesen ez a szám is a Depeche Mode világát idézi, nemcsak hangzásában, hanem hangulatában is. Sajnos az eredeti videoklip a jelen poszt megírásakor nem volt elérhető a Youtube videomegosztón, így most egy televíziós felvételellel örvendeztetem meg a késő nyolcvanas évek Nyugat-Németországának hozzám hasonlóan elvetemült rajongóit.
