Hogy jön a London Boys (azaz Edem Ephraim és Dennis Fuller - egy szembejövő részeg svájci autós által 1996. január 21-én az osztrák Alpokban frontálisan legyilkolt két énekes-táncos zseni - duója) Nyugat-Németországhoz és 1986-hoz?
Ez talán némi magyarázatot igényel. Edem ugyanis angol (valóban londoni), Dennis pedig jamaicai születésű. Csak hát a duó Ralf René Maué dalszerző-producer segítségével hol máshol tevékenykedett volna, ha nem a napfényesnek nem nevezhető Hamburgban?
Igen, mindenki álmából felkeltve tudja, hogy igazán 1988-ban futottak be Requiem című dalukkal (Angliában is!), és a Harlem Desire is csak 1989-ben, újrakiadva vált közismertté. Magam is birtokolok, sőt tulajdonlok egy 1989-es bakelit kislemezt, melynek B-oldalán a Talk! Talk! Talk! című dal található, csakhogy...
...az eredeti változat 1987-ben jelent meg (B-oldalon a Put A Meaning In My Life című szerzeménnyel), első slágerük pedig 1986-ban az I'm Gonna Give My Heart volt.
Kicsit erőltetett, hogy mégis a Harlem Desire-t válogattuk be "25 éve történt az NSZK-ban" sorozatunkba, de (1) az I'm Gonna...-hoz nem készült klip; (2) a London Boyst nem lehetett kihagyni; (3) ráadásul hamarosan a Harlem... is 25 éves lesz!
A London Boys kapcsán megjegyzendő, hogy 1988-ban jelent meg The Twelve Commandments of Dance című albumuk, amely talán az egyetlen olyan nagylemez a világtörténelemben, amelyen az összes szám tökéletes. Csak néhányat említve a fent már megnevezett három "parancsolat" mellett: Dance Dance Dance, Wichitah Woman, My Love. Az 1989-es újrakiadáson pedig a '89-es év egyik legnagyobb diszkódurranása, a London Nights! Nem mehetett le nélküle Poptarisznya!
Abban a bizonyos ausztriai autóbalesetben Edem felesége is meghalt (kisfiuk hároméves volt ekkor), Dennis után pedig egy tízéves kislány maradt (fél)árván (Dennis felesége nem ült az autóban)... Most, egyébként vidám blogunk e szomorú fejezetében a 15 éve elhunyt London Boys-tagokra emlékezünk. Nyugodjanak békében!