És most következzék egy igazi egyéniség. Ki ne emlékezne a Trio című "zenekarra", amely 1 db. Casio VL-1 segítségével készítette el Da Da Da (avagy Ich lieb' dich nicht, Du liebst mich nicht) című dalocskáját, amely 1982-ben hódította meg a világot? (Ez év júniusában 2. helyezést ért el a brit slágerlistán!)
A csapat mögötti agy (vagy inkább egyszemélyes agytröszt, nem elvitatva persze a másik két minimálzenei zseni szerepét) nem volt más, mint Stephan Remmler, akinek valamilyen megmagyarázhatatlan okból épp 1986-ban, azaz 25 éve, az NSZK-ban jelent meg máig legsikeresebb szólóalbuma, amely sok gondolkodás, még több virsli és galaktikus mennyiségű sör után a rendkívül fantáziadús Stephan Remmler címet kapta.
Ennek a lemeznek lett volna a címadó dala a Keine Sterne in Athen, ha ez lett volna az album címe is, de már tudjuk, hogy nem ez lett. Úgyhogy ez volt az A/1-es dal, ha ez ma még mond bárkinek is valamit. A bakelitlemezeknek (és a floppy diskeknek) ugyanis volt A és B oldaluk, mert nem voltak olyan végtelenül primitívek, mint a CD-k, DVD-k. A pendrive-okról nem is beszélve!
A zenét és a szöveget maga Remmler írta. A dal mondanivalója tömören annyiban foglalható össze, hogy a szerző nem vágyódik sehova nyaralni, mert ő legszívesebb otthon van, kettesben kedvenc üveg Schnapsával.
A szám angol nyelvű verziója - amely, ha lehet, még az eredetinél is jobb - I Don't Go To U.S.A. címmel '87-ben jelent meg, és egyik érdekessége, hogy a júeszéj rövidítést következetesen úeszéjnek éneklik benne. Talán egyszer erre is sor kerül blogunkon, de most kérek mindenkit, elégedjen meg az Originelle Deutsche Versionnal.
Jöjjön Athén és az ő csillagai, amelyek tökéletesen hidegen hagyják Stephan bácsit.