Bár nem az NSZK-ban, de kétségkívül 1986-ban történt (igen lényeges nyugatnémet kapcsolódási ponttal), hogy a 18 éves Boris Becker megvédte wimbledoni bajnoki címét.
Mint az közismert, 1985. július 5-én első németként, legfiatalabbként, ráadásul nem kiemeltként győzött először a "tenisz mekkájában". Ellenfele a dél-afrikai (később amerikai) Kevin Curren volt (aki szintén meglepetésszerűen került a döntőbe).
Az 1986-os fináléban egy igazi nagyágyú, a csehszlovák (később amerikai) Ivan Lendl várta, aki mindent megnyert, amit ember megnyerhetett - kivéve Wimbledont. Bár nem ez volt az az év, amikor erre a legnagyobb esélye volt (hanem 1987, amikor Pat Casht azért csukott szemmel, a pályának háttal egy hokedlihez kötve adogatva is nyugodtan megverhette volna), de azért arra talán ő sem számított, hogy a tejfelesszájú (és hajú) német kőkemény 6:4, 6:3, 7:5-re takarítja le őt a pályáról.
Boris Beckerrel kezdődött a (nyugat)német tenisz aranykora, amelyet hamarosan olyan nevek fémjeleznek majd, mint a sokáig verhetetlennek tűnő későbbi Ágassi Andrásné, Gráf Steffi (ő is magyar), vagy épp Michael Stich, aki annak ellenére nagy karriert futott be, hogy egyetlen pillanatig nem tűnt verhetetlennek.
Az alábbi kép Boris 1986-os wimbledoni sikerének állít emléket. BRAVO!