1986 volt a csúcs, egyben ekkor kezdődött a vég. Az év jól indult: még tartott a Cheri Cheri Lady sikere, aztán megjelent a Ready For Romance album, rajta a hatalmas nemzetközi sláger Brother Louie-val és Atlantis Is Callinggal. De közben valami elromlott...
Egyrészt Dieter Bohlen figyelme kezdett megoszlani: befuttatta C.C.Catchet, minden korábbinál nagyobb sikert ért el Chris Normannel (Midnight Lady), egyre inkább úgy érezte: a Modern Talking nem más, mint ő maga.
Másrészt Thomas Anders megházasodott, elvette feleségül az igen ellentmondásos személyiségű Nora Ballingot, megjelent a nyakában a később gúnyolódás tárgyává lett Nora-lánc, és kezdte ő is úgy érezni: a Modern Talking nem más, mint ő maga.
Eközben a kritikusok is egyre kíméletlenebbek voltak. A Modern Talking nem tud megújulni, ugyanazt a dalt adják elő újabb és újabb köntösben - harsogták azok a lapok, amelyekben korábban elhalmozták őket dicséretekkel.
A botrányok (Thomas és Nora Lennon és Yoko Ono stílusában készült fotósorozata a Bravóban, lemondott fellépések, egyre nyilvánvalóbb feszültség a duó két tagja között) hatására a közönség is kezdett elfordulni tőlük. Sokan bele is untak a zenéjükbe, valami újra vágytak.
Ősszel megjelent a negyedik album, a beszédes című In The Middle Of Nowhere (A semmi közepén), rajta a szerintem kiváló Geronimo's Cadillackel, amely két és fél éve az első kislemez, amely nem jutott fel a slágerlista csúcsára. És soha többé nem jutott föl kislemezük a slágerlista csúcsára (nagylemezük is csak az 1998-as visszatéréskor).
A Peter's Pop Show című műsorban, ahol korábban óriási sikert arattak, már morajlott a közönség. Füttyszó is hallatszik. Egy példátlan sikertörténet ért ezzel a végéhez - bár a lemezkiadóval kötött szerződésüknek eleget téve 1987-ben még megjelentetnek két, nem túl lelkesen összeállított albumot - anélkül, hogy a stúdióban akár csak köszöntek volna egymásnak.
A sikersztori véget ér, hogy aztán 1998-ban újrakezdődjön. De az már egy másik történet.
