Az előző bejegyzés alapján okkal gondolhatná úgy mindenki – aki nem élt még 1987-ben, vagy, ami igen valószínűtlen, élt már, de nem foglalkozott a Modern Talkinggal –, hogy Dieter Bohlen és Thomas Anders közös munkája az 1986 őszén kiadott negyedik albummal véget ért.
A fenti állítás igaz is meg nem is. Igaz annyiban, hogy a továbbiakban valódi együttdolgozásról beszélni már nem lehet – ha hinni lehet a különféle róluk szóló cikkeknek, könyveknek, internetes oldalaknak, a BMG-Hansa kiadóval kötött szerződés szerint még kiadandó ötödik és hatodik nagylemezt már úgy készítették, hogy közvetlenül nem kommunikáltak egymással: Bohlen producertársával, Luis Rodriguezzel összerakta a zenei alapokat, Thomas pedig ráénekelt, szokása szerint rendszerint mindent elsőre (Mr. One-Take Man).
Egy ilyen hűvös, üzleti viszonyból művészileg már nem sok mindent lehet kihozni, hihetnénk, ennek ellenére (és ez talán Bohlen azóta kissé megfakult kreativitását dicséri) az ötödik albumon (amely Romantic Warriors néven jelent meg, ha valaki nem tudná) található az együttes egyik legszebb, legjobban sikerült dala, a Jet Airliner.
Természetesen ehhez is személyes emlékeim fűződnek: Édesanyámmal hallgattuk valamikor 1987. június elején, talán pont 25 évvel ezelőtt a Poptarisznyát, B. Tóth László örökbecsű zenei műsorát, ahol bemutatták ezt az új szerzeményt. Amikor lement a dal, egymásra néztünk: hát ez mi volt?
Igen, ez már az a bizonyos új hangzás, amiről az előbbi posztban is említést tettem. Hosszú intró, megváltozott hangszerelés: ez már nem az egyszerűségében zseniális Brother Louie. Hozzá kellett szokni. Ez aztán olyannyira jól sikerült, hogy – talán Anyukám nevében is mondhatom – immár negyedszázada nagy kedvencünk ez a dal, amely sokáig (az 1998-as újrakezdésig) a Modern Talking utolsó Top 10-es slágere volt.
Különleges íve van, a dallama pedig elsőre talán nem annyira megragadó, mint mondjuk a You're My Heart, You're My Soul, de aztán mégis bevésődik az agyba, kitörölhetetlenül. A szövegvilága kifejezetten misztikus – elég csak pár sort idézni a refrénből: "On my avenue to a jet airliner / Avenue to my broken dreams / My avenue to a jet airliner / Like an old old movie-scene".
Majd pedig elhangzik a nagy igazság (egy későbbi C. C. Catch sláger címe): good guys only win in movies. A jó fiúk csak a filmeken győznek.
