Francesco Napoli, eredeti nevén Francesco Napolitano, egyes források (pl. Wikipédia) szerint 1958., mások (pl. discogs.com) 1962. február 26-án született, fogalmunk nincs hol. Egy biztos: igen fiatalon (talán 24, de lehet, hogy 20 évesen) már Nyugat-Németországban adhatott ki kislemezt, Arrivederci címmel. Az 1982-ben megjelent dal egyik szerzője Peter Columbus, azaz Bernd Göke, aki a továbbiakban is egyengette az útján ennek a kedves fiatalembernek, aki állítólag olasz, de jelen blog szerzőjének egyetlen olasz ismerőse sem hallott még róla soha.
Négy évvel később, 1986-ban aztán igen érdekes hangzású dalokkal jelentkezett az ifjú dalművész: a Stai con me és a Bambina che sarà zenei világa kifejezetten a Modern Talkingot idézte – mégpedig olyannyira, hogy a Stai con me c. szerzemény alatt csak a vak nem látja (pontosabban a süket nem hallja) a You're My Heart, You're My Soul című mega-giga világsláger zenei alapját. Mindezek alapján sokhelyütt máig makacsul tartja magát az a két tévhit, hogy (1.) a Peter Columbus Dieter Bohlen egyik szerzői álneve a sok közül (megjegyzendő, hogy az olaszos daloknál a Marcel Mardello művésznevet szokta használni a Mester); (2.) ha ez nem is igaz, akkor is Bohlen volt Francesco Napoli producere. (Ez sem igaz.)
Na most, Napoli alighanem máig legismertebb dala (pontosabban: medley-je), a most következő 1987-es Balla... balla (Táncolj, táncolj!) sem fog sokat segíteni a fenti tévképzetek eloszlatásában, ugyanis ez pedig olyan nyilvánvalóan a Brother Louie-ból táplálkozik, hogy az már szinte ordít.
Az örökzöld olasz slágerek (mint pl. Come prima, Una lacrima sul viso, Azzurro, Volare...) eurodiszkósított egyvelege előbb Ausztriában hódított (ott a lista csúcsára jutott), majd szeptember elején felkerült az NSZK slágerlistájára is, ahol legjobb helyezése 6. volt.
Most hát hallgassunk szép régi olasz nótákat egy olyan lagziban, ahol a közepes alkoholos befolyásoltság alatt álló Dieter Bohlen kezeli a billentyűket...