Az 1988. január 23-ai slágerlista egyik új befutója (az 52. helyen) régi kedves ismerősünk. Stephan Remmlernek hívják, 1946. október 25-én született az észak-rajna-vesztfáliai Wittenben, volt is már vendégünk itt a blogon, ámde nem csak a törzsolvasók, hanem a német újhullám (NDW) rajongói is jól ismerik (remélhetőleg e két személyi kör között azért két évvel a blog beindítása után van némi átfedés!), hiszen a nehezen feledhető hangzásvilágú Trio frontembere volt ő.
Vogel der Nacht című dala, melynek - jó szokása szerint - zenéjét és szövegét is ő írta, egy 1986-ban megjelent szerzemény, amely még a Stephan Remmler albumon kapott helyet, és 1986/87 fordulóján - egyes források szerint már 1986-ban) kimásolták kislemezre, mégis csak több mint egy év elteltével került fel a listákra.
Annak, hogy ez mégis megtörtént, több rejtélyes oka is lehet, de alighanem az egyik, hogy a maxi változat (12'' single) B oldalára felvették a Keine Sterne in Athen című sláger angol(os) változatát, az I Don't Go To U.S.A.-t. Ha ez a tény önmagában nem "húzta" volna a kislemezt, akkor még tegyük azt is hozzá, hogy a három brit slágergyáros, Mike Stock, Matt Aitken és Pete Waterman segédkezett e verzió elkészítésénél. Márpedig 1987-ben és 1988-ban e három név (összeolvasva: Stock/Aitken/Waterman) egyet jelentett az arannyal, ami fénylik. Érdemes csak visszalapozni és megnézni néhány korábbi slágerlistát, nem beszélve arról, ami még csak ezután következik (pl. a diszkózene egyik paradicsomi csúcsát jelentő I Should Be So Lucky).
A Vogel der Nacht (Az éjszaka madara) viszont egy lassú, lírai, már-már melankolikus hangzású szám, amely csöppet sem tudta megismételni a Keine Sterne in Athen és az Alles hat ein Ende nur die Wurst hat zwei eget rengető sikereit: egy hétre felkapaszkodott a Top 40-be (a 36. helyen), majd csöndes süllyedésbe kezdett.
Pedig Falco még a napszemüvegét is kölcsönadta Stephannak a jobb szereplés érdekében (vagy csak szólt a marchandiser kollégáinak, hogy küldjenek egy hasonlót)...