Mint már láthattuk, az 1989. évi Eurovíziós Dalfesztiválon az NSZK-t Nino de Angelo képviselte a Dieter Bohlen által írt Flieger című csodálatos balladával. Nem kevésbé érdekes azonban a nyugatnémet előválogatás második helyezettje, a Xanadu nevű együttes sem.
A csapatot ugyanis nem más alapította, mint a Bad Boys Blue mögött is álló zeneszerző-producer, Tony Hendrik, két legismertebb tagja pedig David Brandes és Lyane Leigh volt, akik a 90-es évek népszerű dance-projektjében, az E-Roticban is együtt dolgoztak (Brandes producerként, Leigh pedig mint énekesnő).
A dalversenyre az Einen Traum für diese Welt (Egy álmot ennek a világnak) című dallal neveztek, melyet Hendrik a keletnémet tánczene egyik régi motorosával, Burkhard Laschsal közösen írt, producertársa pedig természetesen nem volt más, mint felesége, Karin "van Haaren" Hartmann.
Az 1940. augusztus 23-án a ma Sachsen-Anhalt tartományhoz tartozó Eislebenben született Laschnak a hatvanas évek második felétől szinte megszámlálhatatlan slágere jelent meg a legendás AMIGA kiadónál, 1986-ban azonban úgy döntött, pályafutását a továbbiakban a Bundesrepublikban folytatja a nyugatiak által csak "sogenannte DDR"-nek, azaz "úgynevezett Német Demokratikus Köztársaságnak" hívott NDK helyett. Mivel valamilyen tévedés folytán nem lőtték le a határon, nemsokára Merci-slusszkulcsot pörgethetett gitárpengetésben megfáradt ujjai körül a Wartburgé helyett - a H+N srácokhoz hasonlóan.
A Hendrikkel közösen a Xanadu számára írt eurovíziós pályamunka kellemes (a hagyományos Schlager mellett leginkább az ABBA és a 70-es, 80-as évek fordulójának diszkózenéjének napfényes világát ötvöző) hangzása, valamint a (micsoda véletlen: 1980-ban egy Xanadu című, az Electric Light Orchestrával közösen előadott dallal is sikert elért) Olivia Newton-Johnra emlékeztető énekesnő ellenére sem ért el számottevő sikert. 1989. május 13-án mindössze a 75. helyig sikerült felkapaszkodnia a nyugatnémet listán.
