Most egy igazi sramlizene következik a zenei gagek koronázatlan királyától, Stephan Remmlertől.
Mindennek vége van egyszer, kivéve a virslinek, mert annak két vége is van - körülbelül így lehetne (pocsékul) lefordítani a dal címét, amely németül sokkal, de sokkal frappánsabban hangzik. A Mester 1986-os Stephan Remmler című albumán egyébként csak úgy sorakoznak a humorosabbnál humorosabb dalcímek, és persze mindegyikhez könnyed, élvezetes, egyszerű, vidám zene is társul.
A gigasláger Keine Sterne in Athen már tavaly megjárta ezt a blogot. Az volt az első, fenti albumról kimásolt kislemez, amelyet további három követett (valamint a Keine Sterne... angol nyelvű változata, a döbbenetesen fantasztikus I Don't Go To USA - érdemes utánanézni).
Az Alles hat ein Ende, nur die Wurst hat zwei, amely hangulatában leginkább a Schneider Fáni című opuszra emlékeztet (melyről Kodály Zoltán eléggé lesújtóan nyilatkozott, talán azért, mert nem fogyasztott elég sörikét a meghallgatása előtt), az 1987. március 7-ei listán az előkelő bronzérmes, azaz harmadik helyen álldogál, ami azért is különleges, mert még a nem létező athéni csillagok is ott figyelnek a TOP 30-ban. Remmler a csúcson volt, ez nem vitás, és nem érdemtelenül.
Szegény Kodály, ha ezt megérhette volna... [De nem érte meg, Dadus!]