Az eurodiszkó gyöngyszemei Dieter Bohlen, Tony Hendrik, Axel Breitung, Michael Cretu és társaik műhelyeiből. Az NSZK legszebb pillanatai, avagy Schlager goes international!!!
Leeroy of SMV Design:
Én igazából elektronikus zene-hívő vagyok, ám szívesen nézek vissza a gyökerekhez, legyen az akár ... (2017.09.21. 18:44)A West Germany Blog vége... vagy mégsem?
Leeroy of SMV Design:
Na igen, ám azért minden magyar pophulladékról nem értesültem én sem. :) (2017.09.21. 18:40)Fancy: Fools Cry
1988 első nyugatnémet slágerlistás dala a január 9-én az 59. helyen debütáló China Blue volt, Fancy még 1987-ben megjelent kislemezéről.
A China Blue szerzője az egykori Saragossa Band-tag Alfons Schegeler, producere pedig az Amanda Lear klasszikus diszkóslágerekkel méltán világhírűvé vált Anthony Monn. A kislemez B-oldalán Fancy saját szerzeménye, a Save The Moment volt hallható.
Sajnos a következő héten is csak az 50. helyre sikerült feljebb lépni, annál jobb helyezése pedig már nem is volt a dalnak, ami azért a zenei ízlés lassú, rossz irányú megváltozását jelzi. Szerencsére azonban a rémséges kilencvenes évek még messze vannak, és Fancy is tartogat még számunkra meglepetéseket 1988-ban, nem is akármilyeneket, úgyhogy hallgassuk felhőtlen örömmel a kiváló, misztikusan gyönyörű dallamvezetésű China Blue-t.
Boldog Új Évet kívánok a West Germany blog minden kedves olvasójának!
Elérkezett 1988, amely remek slágerek egész sorát tartogatja nekünk. A képen bizonyságképp az általunk egy Dortmund környéki szupermarketben 1988 augusztusában dupla műsoros kazettán megvásárolt (és igénytelenségem által azóta is féltve őrzött) Super Willi's Powerhits válogatásalbum borítója látható...
Képzeljétek el, hogy most 1987. december 31-e van, és Münchenben, a televízió képernyőjét nézve várjátok az újesztendőt. 1988-at. Ugye, milyen csodálatos?
A Münchener Freiheit együttes Solang' man Träume noch leben kann című, klasszikus hangzású klasszikusával kívánok én is Nektek nagyon boldog Új Évet, amint ez a kedves tévés műsorvezető is tette. Huszonöt évvel ezelőtt, az NSZK-ban.
1987-88 fordulójának egyik legnagyobb, ha nem is teljesen német, de mindenképpen német nyelvű (na jó, mindkét szempontból inkább osztrák) slágere az Erste Allgemeine Verunsicherung paródiaegyüttes új albumának talán legjobban sikerült dala, a Küss' die Hand, schöne Frau volt. [Az album a Liebe, Tod und Teufel (magyarul kb. Szerelem, halál és Mr. Tájfel a Macskafogóból) címet kapta.]
A Csókolom a kezét, szépasszony egy rövid intró és a címadó dal után következik. Szövegét Thomas Spitzer írta, mégpedig két verzióban, ugyanis van egy kissé erotikus töltetű cenzúrázatlan és egy "nyomdaképes" változata is. A dal röviden arról szól, hogy egy családos férfiú egy lokálban felszed egy hölgyet, aki utána a legrosszabb helyen és időben hívja fel telefonon. (Otthon.) Jelentősen leegyszerűsítve, a m. kir. Helytartótanács tekintetes cenzora által is jóváhagyva nagyjából ennyi.
Csak érdekességképp jegyezzük meg, hogy a teljes (azaz nem cenzúrázott) verzió olyan hosszúra sikeredett, hogy a maxi B-oldalán egy komplett EAV-medley (a banda 1983-as és 1984-es 3-4. albumára utaló Spitalo-A-La-Carte Mix) is elfért, melyen talán az Afrika - Ist der Massa gut bei Kassa? című dal a leginkább pikáns, hiszen azt firtatja, hogy az ekkor alig több, mint hat éves forma 1-es versenyző fizetését miért egy afrikai off-shore cég házipénztárából folyósítják, készpénzben.
A Küss' die Hand... 1987. november 1-jén jelent meg, és pontosan egy hónappal később már az osztrák slágerlista első helyén állt, ahonnan el sem mozdult egészen 1988. január 31-ig, azaz nem kevesebb, mint kilenc héten át vezette azt. Ugyanekkor az albumok listáján végig, sőt további két hétig a Liebe, Tod und Teufel állt az első helyen, azaz a létező összes babért sikerült végre learatniuk a srácoknak. (Kislemezek közül ez korábban csak a Märchenprinznek sikerült, amely 1986 áprilisában vezette két hétig az osztrák slágerlistát.)
Az NSZK-ban (és Svájcban) ugyanakkor a Kezitcsókolom... hozta meg az EAV-nak az áttörést: ha az első hely nem is jött össze, mindkét németajkú országban második helyezést ért el a dal (ami sem előtte, sem utána nem sikerült a csapatnak). A kislemezekből a Wikipedia szerint több mint negyedmillió példányt adtak el.
E rövid történeti bevezető után lüktessen hát a neves osztrák bizonytalanító-társaság ritmusa. Kántáljuk velük együtt: ein Mann geht ins Lokal, sucht die Dame seiner Wahl, und mit Worten öd und schal bringt dieselbe er zu Fall...
A Modern Talking hatodik, In The Garden Of Venus című albuma egy igazi karácsonyi dallal is megörvendeztette azt a néhány rajongót, aki 1987-ben, a megszűnés évében is kitartott a már széthullott kétfős kis csapat mellett.
Az It's Christmas fülbemászó dallamát hallva az embernek eszébe jut a tizenhét éves kamaszfiú, Dieter Bohlen a festői Oldenburgból, a dán királyi család régi birtokáról, ahogy a szüleitől 1971 karácsonyára kapott új John & Yoko / The Plastic Ono Band kislemezt, a Happy Xmas (War Is Over)-t hallgatja és azon mereng, hogy egyszer ő is ír egy ilyen csodálatos ünnepi dalt. Talán épp 1987-ben. Talán épp egy szinte hangjegyről hangjegyre ugyanolyat.
Ezzel a kis mértékben plágiumnak is tekinthető kiváló kompozícióval kívánunk minden kedves Blogolvasónknak áldott, békés Karácsonyi Ünnepeket!
Az 1987. december 19-ei slágerlista talán legérdekesebb belépője a 40. helyezett dal, Klaus MunzertSilicon Dream nevű projektjének második kislemeze, az Albert Einstein - Everything Is Relative (avagy minden relatív).
A dal (Munzert szerzeménye) először két verzióban jelent meg (Mars-mix és Venus-mix), majd további két változat (Russian mix és Russian instrumental mix) is napvilágot látott. A hangzás a Marcello the Mastroiannihoz képest alig változott, szinte az első dal újraértelmezéseként is felfogható.
A tréfás szöveg a tudomány nagyjaival viccelődik:
Kopernikus wears blue suede shoes, Isaac Newton sings the blues
és persze hemzseg a jobbnál jobb szójátékoktól:
Faraday will send a blitz to Jimmy Hendrix to Hotel Ritz.
No és a látvány sem marad el a verbális poénok mögött: következzék Munzert, a nagy varázsló!
1. Rick Astley: Whenever You Need Somebody 2. Erste Allgemeine Verunsicherung: Küss' die Hand schöne Frau 3. T'Pau: China In Your Hand 4. Bee Gees: You Win Again 5. Black: Wonderful Life 6. Fleetwood Mac: Little Lies 7. Climie Fisher: Love Changes Everything 8. Vanessa Paradis: Joe le Taxi 9. Communards: Never Can Say Goodbye 10. George Harrison: Got My Mind Set On You 11. Münchener Freiheit: Solang' man Träume noch leben kann 12. Abigail Mead & Nigel Goulding: I Wanna Be Your Drill Instructor 13. George Michael: Faith 14. Guesch Patti: Etienne 15. Michael Jackson: The Way You Make Me Feel 16. Karel Fialka: Hey Matthew 17. Hooters: Johnny B. 18. M/A/R/R/S: Pump Up The Volume 19. Pet Shop Boys: Rent 20. Rick Astley: Never Gonna Give You Up 21. Bananarama: Love In The First Degree 22. Falco & Brigitte Nielsen: Body Next To Body 23. Blue System: Sorry Little Sarah 24. LL Cool J: I Need Love 25. Mandy Winter: Julian 26. Sisters Of Mercy: This Corrosion 27. Cliff Richard: Remember Me 28. Sabrina: Hot Girl 29. Flash & The Pan: Ayla 30. ABC: The Night You Murdered Love 31. Bad Boys Blue: Come Back And Stay 32. Chris De Burgh: The Simple Truth 33. Alexander O'Neal: Criticize 34. Hooters: Satellite 35. Cliff Richard: Some People 36. Howard Carpendale: Laura Jane 37. Camouflage: The Great Commandment 38. Pete Bardens: In Dreams 39. Modern Talking: In 100 Years... 40. Silicon Dreams: Albert Einstein / Everything Is Relative
Száz év múlva a szerelem törvénysértés lesz, mostantól száz év múlva. Száz év múlva a szerelem törvénysértés lesz itt, az összetört szívek magányos városában. Száz év múlva a szerelem törvénysértés lesz és minden álmod meghal. Száz év múlva a szerelem törvénysértés lesz, és a reményed ezt nem éli túl.
Ez a szomorú dalszöveg – jéghideg, kőkemény negatív utópia – igazán nem jellemző Dieter Bohlen világára. Ez már nem a Modern Talking életérzés. Nem vagy már szerencsés fickó (lucky guy), nem vár rád a franciásan kedves kedves hölgy (cheri cheri lady), és ha akarsz, sem tudsz már győzni (you can win if you want). Valami véget ért.
Igen, az In 100 Years... a hatodik albumról (In The Garden Of Venus) kimásolt egyetlen kislemez (ha eltekintünk az 1988-ban csak Dániában kiadott Locomotion Tangótól), egyben a régi Modern Talking (1984–1987) utolsó slágerlistás dala. 1987. november 9-én jelent meg, az együttest tekintve tulajdonképpen "posztumusz": Thomas és Dieter nem állt már szóba egymással, Anders csak a stúdiófelvételek erejéig működött közre (felénekelte, amit fel kellett énekelni és már ott sem volt), Bohlen pedig teljes erőbedobással dolgozott új projektje, a Blue System életrehívásán.
Ehhez képest szinte a csodával egyenértékű, hogy december első hetében a 30. helyet érte el a dal a nyugatnémet listán – a promóció is minimális volt. Klip azért készült hozzá (mint látni fogjuk, nem is akármilyen: talán a legjobb a nyolcvanas évekbeli Modern Talking videók közül), a dal (Dieter Bohlen zenéje és szövege, Luis Rodriguez társproduceri közreműködésével, mint mindig) pedig kiváló. Hangulata a maga szomorúságában is magával ragadó. Egy szomorú, sivár jövőt vetít előre. Egy olyan korszakot, amikor már nem szólnak Modern Talking slágerek.
Tíz és fél évet kellett várnunk, hogy újra együtt dolgozzanak (1998, Back For Good). Ha ezt akkor, 1987-ben tudhatjuk, talán nem lettünk volna annyira elkeseredve, többszázmillióan. Jut eszembe: 2003 nyarán újra feloszlott a Modern Talking. Már csak két év van hátra a szokásos tíz és félből...
Formel Eins, azaz Forma 1: különösen izgalmas ez ezen a hétvégén, amikor holnap eldől, Alonso harmadszor vagy Vettel harmadszor. 25 évvel ezelőtt a brazil Nelson Piquet (természetesen az idősebb!) nyerte meg a világbajnokságot, 1981 és 1983 után szintén harmadszor. A verhetetlen Williams-Honda csapatban társa a brit Nigel Mansell volt, aki a pontverseny második helyén végzett. Honda motorral versenyzett a felejthetetlen Ayrton Senna (1960-1994) is a Lotusnál, aki a bronzérmet szerezte meg. Már nagyon érett neki egy vb-cím... Elképesztő, mit hozott ki a kanárisárga, Camel-logós versenyautóból - csapattársa, Satoru Nakajima mindössze 7 pontot szerzett egész évben. A McLarennél Alain Prost és a svéd Stefan Johansson, a Ferrarinál pedig az osztrák Gerhard Berger és a szintén felejthetetlen olasz Michele Alboreto (az utolsó igazi olasz sztár a Scuderiánál, élt: 1956-2001) nyomta a pedálokat és rángatta a sebváltót, mert ez bizony még nem a számítógép vezérelte dodzsemek időszaka volt.
Hatalmas nevek, óriási egyéniségek - de ez a poszt mégsem róluk szól. A Formel Eins ugyanis 1983-1990 között a német közszolgálati tévé zenei műsora volt. Amolyan Zenebutik, csak komolyzene nélkül. Mint a hamarosan következő bejátszásból látszik majd, nagy gondot fordítottak a hagyományos német tánczene (Schlager) népszerűsítésére, emellett pedig a hazai és külföldi popzene legnagyobb sikereit is bemutatták. Video der Woche rovatukban minden héten leadtak egy teljes videoklipet, elejétől végig (a VHS magnósok nagy örömére). 1984-ben ez történt Michael Jackson Thriller című híres klipjével is, melynek két érdekessége van: több mint 14 percig tartott, és a kiskorúak védelme érdekében ez esetben csak este tíz után mehetett adásba a műsor.
1990 év végén a Formei Eins lekerült a programról: ekkor már olyan népszerű volt az MTV (mármint a Music Television) az NSZK-ban, hogy nem maradt közönsége. Így vetett véget az MTV nem csak az európai, dallamos zenének (és hozott helyette MC Hammert és egyéb hallgathatatlanságokat) hanem ezzel együtt a Formel Einsnak... és a nyolcvanas éveknek.
Szerencsére a felvételek fennmaradtak, ráadásul a 2000-es évek médiaszabadságába, a kábeltelevíziózás végtelen lehetőségébe még az is belefért, hogy a Kabel-Eins csatornán elinduljon a Best of Formel Eins - Die Show, amelynek egyik műsorvezetője nem más lett, mint a boldog nyolcvanas évek egyik ikonikus alakja, a mindig szerényen és kedvesen mosolygó énekes-zseni, az egyetlen és megismételhetetlen...... hát persze, hogy ő: Thomas Anders!!!
Most következzék egy nagyon rövid részlet 25 évvel ezelőttről, napra pontosan. Tekerjék vissza naptáraikat, dőljenek hátra és gondolják picit azt, hogy 1987. november 24-e van. Ugye, milyen csodás érzés? A képernyőn a mindössze 25 esztendős Stefanie Tücking a talán csak labdarúgásáról ismert Kaiserslauternből, valamint a német tánczene vele egykorú csillaga, Tommy Steiner a még labdarúgásáról sem híres Aalenből. Tommy éppen So schön wird´s nie wieder sein című, 1987-es felvételét (66. hely a slágerlistán) énekli a tőle megszokott igen nagy átéléssel.
Igen, ma már mindketten 50 évesek. Az idő telik, de a nyugatnémet popkultúra örök!
1983-ban négy, 17-18 év körüli nyugatnémet srác, Martin Kähling, Oliver Kreyssig, Heiko Maile és Marcus Meyn elhatározta, hogy alapítanak egy elektronikus popzenét játszó együttest. A csapatnak a Licenced Technology nevet adták. Amikor alig egy évvel később Martin távozott, az immár trióként tovább működő társulat új nevet keresett magának. Választásuk a Yellow Magic Orchestra egyik dala után a Camouflage-ra esett.
Már 1984-ben több fellépésük volt, majd berendeztek egy stúdiót Heiko szüleinek pincéjében, és demofelvételeket készítettek. A szalagot több lemeztársaságnak is elküldték, de ekkor még nem kaptak választ. 1986-ban aztán megnyerték a Hessischer Rundfunk rádióadó tehetségkutató versenyét, amire végre a zeneipar is felfigyelt. A frankfurti Westside zeneműkiadó segítségével a győztes dalt, melynek The Great Commandment (A nagy parancsolat) volt a címe, átdolgozták, a feljavított verziót pedig megküldték néhány nagyobb kiadóvállalatnak. Végül a Metronome-mal kötöttek szerződést.
A kislemez (bakeliten és CD-n, normál és maxi verzióban, B-oldalán Heiko Pompeji című önálló szerzeményével) 1987 szeptemberében került a boltokba, és igen nagy siker lett. Az angol Depeche Mode (és mondhatnánk tréfásan: a magyar Bonanza Banzai) hangzásvilágát idéző dal a nyugatnémet slágerlista 14. helyéig jutott, sőt 1988-ban amerikai remix kiadása még a híres Billboard listára is felkerült. Itt egészen az 59. helyig sikerült előrelépnie, ami első olvasásra talán nem tűnik átütő sikernek, azonban meg kell jegyezni, hogy a Dance tematikus listát nem kevesebb, mint három hétig ez a dal vezette!
Reményeink szerint jövőre, azaz huszonöt évvel ezelőtt az NSZK-ban 1988-ban még lesz alkalmunk írni róluk, így az együttes és tagjai további életéről a későbbiekben szólunk még.
Az önálló gondolatok elfojtásáról és az ez alóli megszabadulásról szóló dalhoz fekete-fehér, a múltban játszódó klipet forgattak, amely minden további nélkül lehetne Depeche Mode-videó is, mint ahogy Marcus hangja is tökéletesen illeszkedik a brit kollégák hangzásvilágába. Érdemes egyszer csukott szemmel is meghallgatni.
1. Bee Gees: You Win Again 2. Black: Wonderful Life 3. Fleetwood Mac: Little Lies 4. M/A/R/R/S: Pump Up The Volume 5. Rick Astley: Whenever You Need Somebody 6. LL Cool J: I Need Love 7. Hooters: Johnny B. 8. Abigail Mead & Nigel Goulding: I Wanna Be Your Drill Instructor 9. George Michael: Faith 10. Rick Astley: Never Gonna Give You Up 11. Pet Shop Boys: Rent 12. Erste Allgemeine Verunsicherung: Küss' die Hand schöne Frau 13. Cliff Richard: Some People 14. Blue System: Sorry Little Sarah 15. Vanessa Paradis: Joe le Taxi 16. Camouflage: The Great Commandment 17. Sandra: Everlasting Love 18. Guesch Patti: Etienne 19. Levert: Casanova 20. Sabrina: Boys 21. Michael Jackson: Bad 22. Bad Boys Blue: Come Back And Stay 23. Wax: Bridge To Your Heart 24. C.C.Catch: Soul Survivor 25. Sisters Of Mercy: This Corrosion 26. ABC: The Night You Murdered Love 27. Francesco Napoli: Balla... Balla 28. Inga & Anete Humpe: Careless Love 29. Howard Carpendale: Laura Jane 30. Terence Trent D'Arby: Dance Little Sister 31.Climie Fisher: Love Changes Everything 32. Eurythmics: Beethoven 33. Erasure: The Circus 34. Whitesnake: Here I Go Again 35. Cliff Richard: Remember Me 36. Drafi Deutscher: Das 11. Gebot 37. Joe Cocker: Unchain My Heart 38.Billy Idol: Mony Mony 39. New Order: True Faith 40. Communards: Tomorrow
1987. október 31: a nyugatnémet slágerlista 28. helyén, új belépőként feltűnik egy addig ismeretlen együttes (?), a Blue System. A beavatottak már rég (ha máshonnan nem, egy október 1-jei televíziós megjelenés óta) tudták, hogy a Modern Talkingnak vége, és ez itt Dieter Bohlen új projektje. Azt kevesen sejtik, hogy tíz év és tizenhárom stúdióalbum következik, melyek között egyetlen egy No.1 nem lesz többé. Hogy miért, ez rejtély. E sorok írója legalább harminc olyan dalt tudna kapásból felsorolni közülük, amely méltó lett volna erre a helyezésre.
A Blue System elnevezés természetesen elsősorban a zenekaralapító, zeneszerző-szövegíró, producer és énekes Dietert takarja, de mellette "hivatalosan" tagja még a csapatnak Achim Vogel (Joachim Vogel, gitár), Frank Otto (dob), Snoopy (Husnu Baylav, billentyűk) és Jeanne Dupuy (vokál). Közülük csak Otto ismert úgy-ahogy: ő volt C. C. Catch barátja ekkoriban. Jeanne pedig egy akkor 19 éves fotómodell, akivel Bohlen rövid szerelmi afférba bonyolódott, otthagyta miatta családját, majd a l'amour elmúltával Jeanne az együttesből is távozott. (Ha minden igaz, ő ihlette a dalokban többször is feltűnő Sarah alakját.)
Az első kislemez az 1987. október 19-én megjelent Sorry Little Sarah című dal volt, amely egyáltalán nem emlékeztetett a Modern Talking slágerekre. Bohlen szándékosan szakított a korábbi hangzással, és valami teljesen újjal próbálkozott. A számot szambaritmusban írta: "A Modern Talking után sokat gondolkodtam azon, hogy mit kellene csinálnom. Szamba még soha nem volt sláger Németországban. Így aztán nagy kihívás volt számomra, hogy egy szambaszámot írjak".
A kislemez végül Top 20-as lett az NSZK-ban (a legjobb helyezése 14. volt), Ausztriában (10.) és Spanyolországban (6.) pedig a legjobb tíz közé került. Messze voltak ezek az eredmények a Modern Talking 1985-1986-os sikereitől, de Dieter így is elégedett volt.
A rajongók is megkedvelték az új hangzást. Ma már a Sorry Little Sarah is legalább olyan klasszikus, akár a Brother Louie.
1987. október 12-én került fel a nyugatnémet listára a Bad Boys Blue együttes 1987 őszi, már a következő (harmadik) album, a Love Is No Crime előhírnökeként kiadott kislemeze, melynek érdekessége, hogy a korábbi frontember, Trevor Oliver Taylor (1958-2008) háttérbe vonult és John McInerney játszotta a főszerepet. Taylor 1988-ban ki is lépett az együttesből.
A Come Back And Stay természetesen Tony Hendrik és Karin van Haaren szerzeménye, a házaspár volt a producer is és a családi kiadónál, a Coconutnál jelent meg ugyanúgy, mint a korábbiak. A hangszerelésben és a billentyűk mögött közreműködött az az ember is, akinek a neve maga a németség: Jürgen Fritznek hívják.
Az új dal a 27. helyen nyitott a listán, legjobb helyezése pedig a 18. volt, azaz a You're A Woman (1985) és az I Wanna Hear Your Heartbeat (1986) után ismét sikerült a legjobb húsz közé kerülniük a kék rosszfiúknak.
Most egy nem akármilyen felvétel következik: C. C. Catch 25 évvel ezelőtti új dalának televíziós premierje! (A műsorvezető: Jürgen von der Lippe.)
A Soul Survivor a készülő harmadik album (Like A Hurricane) előhírnökeként 1987. szeptember 21-én kiadott kislemez volt (az énekesnő hetedik kislemeze alig több mint két év alatt), amely októberben a 17. helyig vitte a listán. A dal (zene és szöveg) szerzője természetesen Dieter Bohlen, a társproducer pedig Luis Rodriguez, mint mindannyiszor.
A dalcím egyszerre utalhat a Rolling Stones 1972-es, Exile on Main St. című albumán szereplő azonos című felvételre [megjegyzem, ez a valószínűbb, mivel Bohlenre jellemző, hogy ifjúkorának kedvenc dalainak címét használta fel saját szerzeményeiben, lásd pl. Michael Murphey: Geronimo's Cadillac (szintén 1972) vagy épp Hot Chocolate: Brother Louie (1973) ]; de akár Al Green 1987 tavaszán megjelent Soul Survivor című gospel albumára is.
Mindenesetre a dalszöveg rendkívül érdekes, mivel az elején az sem világos, hogy ki az egyes szám első személy (értelme akkor lenne, ha férfi énekelné). A válasz alighanem Dieter ars poeticájában keresendő és található meg: a szöveg másodlagos, azaz csak egy eszköz, hogy jól hangozzék a dal. A jól ismert bohleni frázisok teszik hát ezt a felvételt is feledhetetlenné: broken dream, like a burning fire, strings of my deep emotions, love will never be the same, sőt a végén egy burning dream is befigyel, hisz nem elég, hogy az álom összetört, még jól el is ég.
Egy a lényeg: ezt is elég egyszer meghallgatni, hogy a dallama örökre belénk költözzön. Szép és jó. És kész.
Sandra régi kedves szereplője ennek a blognak, hiszen 25 évvel ezelőtt nem volt nélküle sem Nyugat-Németország, sem zene. Az Everlasting Love című sláger olyannyira az egyik legjellegzetesebb felvétele, hogy azok közül, akik a nyolcvanas években voltak tizenévesek (mint például jelen blog szerzője), kevesen hinnék, hogy ezt nem ő vitte először sikerre.
Ez a dal (Buzz Cason és Mac Gayden szerzeménye) a Love Affair együttes No.1 kislemeze volt 1968-ban (egyébként nem ők, hanem a Tennessee állambeli Robert Knight adta ki először, aki 1967-ben 13. helyezést ért el vele az amerikai Billboard listán). Ezt követően még igen sokan énekelték különféle nyelveken (köztük 1968-ban még az olasz Ricchi e Poveri is), mire Michael Cretu (egykori) hitvese számára is készített belőle egy feldolgozást.
Sandra (saját bevallása szerint) gyerekkorában rengeteget hallgatta a Love Affair-féle, legismertebb verziót, sőt egyik kedvenc dala volt - feltehetően ezért is döntöttek amellett, hogy befutott diszkósztárként ő is felénekli. Ez lett az énekesnő tizedik kislemeze, egyben az 1987. október 5-én, azaz szinte napra pontosan 25 évvel e blogbejegyzés megírása előtt megjelent Ten On One (The Singles) című válogatásalbum "húzódala" is.
A még a válogatáslemez előtt piacra került single igen nagy siker volt a német nyelvterület országainak listáin (Ausztriában 6., Németországban és Svájcban pedig 5. helyezést ért el), Angliában ugyanakkor csak a 88. helyre sikerült felkapaszkodnia. 1988-ban Pete Waterman cégénél, a PWL-nél egy speciális, Pete Hammond által készített remix verziója is megjelent, de ez is csak a 45. helyig vitte az Egyesült Királyságban - érdekes módon viszont Dél-Afrikában 4. lett. (Ezzel a Sandra-féle Everlasting Love feldolgozás világviszonylatban legrangosabb slágerlistás helyezését sikerült abszolválni e távoli országban!)
Bízunk benne, hogy az alábbi, mintegy 8 millió nézővel büszkélkedő, ámde nem hivatalos youtube-link sokáig elérhető lesz még. Ha nem, igyekszünk majd kellő időben frissíteni.
1. Rick Astley: Never Gonna Give You Up 2. Desireless: Voyage Voyage 3. Sabrina: Boys 4. Depeche Mode: Never Let Me Down Again 5. Pet Shop Boys with Dusty Springfield: What Have I Done... 6. Francesco Napoli: Balla... Balla 7. Sandra: Everlasting Love 8. New Order: True Faith 9. Sinitta: Toy Boy 10. T'Pau: Heart & Soul 11. Other Ones: Holiday 12. Los Lobos: La Bamba 13. Caroline Loeb: C'est la ouate 14. Madonna: Causing A Commotion 15. Michael Jackson: I Just Can't Stop Loving You 16. Tina Charles: I Love To Love 17. Bee Gees: You Win Again 18. Johnny Hates Jazz: I Don't Want To Be A Hero 19. Michael Jackson: Bad 20. Pet Shop Boys: It's A Sin 21. Alexander O'Neal: Fake 22. Glenn Medeiros: Nothing's Gonna Change My Love For You 23. Samantha Fox: I Surrender 24. C.C.Catch: Soul Survivor 25. Silicon Dream: Marcello the Mastroianni 26. Cliff Richard: Some People 27. Pseudo Echo: Funky Town 28. Italo Boot Mix vol.9 29. Terence Trent D'Arby: Wishing Well 30. Jennifer Rush: Heart Over Mind 31. Bolland & Bolland: Tears Of Ice 32. Madonna: Who's That Girl 33. Tina Charles: Dance Little Lady 34. Joe Cocker: Unchain My Heart 35. Mixed Emotions: Sweetheart - Darlin' - My Dear 36. Jürgen von der Lippe: Dann ist der Wurm drin 37. Howard Carpendale: Laura Jane 38. Mick Jagger: Let's Work 39. Whitney Houston: Didn't We Almost Have It All 40. Die Flippers: Malaika
Francesco Napoli, eredeti nevén Francesco Napolitano, egyes források (pl. Wikipédia) szerint 1958., mások (pl. discogs.com) 1962. február 26-án született, fogalmunk nincs hol. Egy biztos: igen fiatalon (talán 24, de lehet, hogy 20 évesen) már Nyugat-Németországban adhatott ki kislemezt, Arrivederci címmel. Az 1982-ben megjelent dal egyik szerzője Peter Columbus, azaz Bernd Göke, aki a továbbiakban is egyengette az útján ennek a kedves fiatalembernek, aki állítólag olasz, de jelen blog szerzőjének egyetlen olasz ismerőse sem hallott még róla soha.
Négy évvel később, 1986-ban aztán igen érdekes hangzású dalokkal jelentkezett az ifjú dalművész: a Stai con me és a Bambina che sarà zenei világa kifejezetten a Modern Talkingot idézte – mégpedig olyannyira, hogy a Stai con me c. szerzemény alatt csak a vak nem látja (pontosabban a süket nem hallja) a You're My Heart, You're My Soul című mega-giga világsláger zenei alapját. Mindezek alapján sokhelyütt máig makacsul tartja magát az a két tévhit, hogy (1.) a Peter ColumbusDieter Bohlen egyik szerzői álneve a sok közül (megjegyzendő, hogy az olaszos daloknál a Marcel Mardello művésznevet szokta használni a Mester); (2.) ha ez nem is igaz, akkor is Bohlen volt Francesco Napoli producere. (Ez sem igaz.)
Na most, Napoli alighanem máig legismertebb dala (pontosabban: medley-je), a most következő 1987-es Balla... balla (Táncolj, táncolj!) sem fog sokat segíteni a fenti tévképzetek eloszlatásában, ugyanis ez pedig olyan nyilvánvalóan a Brother Louie-ból táplálkozik, hogy az már szinte ordít.
Az örökzöld olasz slágerek (mint pl. Come prima, Una lacrima sul viso, Azzurro, Volare...) eurodiszkósított egyvelege előbb Ausztriában hódított (ott a lista csúcsára jutott), majd szeptember elején felkerült az NSZK slágerlistájára is, ahol legjobb helyezése 6. volt.
Most hát hallgassunk szép régi olasz nótákat egy olyan lagziban, ahol a közepes alkoholos befolyásoltság alatt álló Dieter Bohlen kezeli a billentyűket...
1. Desireless: Voyage Voyage 2. Michael Jackson: I Just Can't Stop Loving You 3. Pet Shop Boys: It's A Sin 4: Other Ones: Holiday 5. Tina Charles: I Love To Love 6. Madonna: Who's That Girl 7. Los Lobos: La Bamba 8. Pet Shop Boys with Dusty Springfield: What Have I Done... 9. George Michael: I Want Your Sex 10. A-ha: The Living Daylights 11. Bolland & Bolland: Tears Of Ice 12. Sabrina: Boys 13. Jürgen von der Lippe: Guten Morgen, Liebe Sorgen 14. Depeche Mode: Never Let Me Down Again 15. Silicon Dream: Marcello the Mastroianni 16. Spagna: Call Me 17. Whitney Houston: I Wanna Dance With Somebody 18. Francesco Napoli: Balla... Balla 19. Samantha Fox: Nothing's Gonna Stop Me Now 20. Terence Trent D'Arby: Wishing Well 21. Pseudo Echo: Funky Town 22. Billy Idol: Sweet Sixteen 23. Trude Herr: Niemals geht man so ganz 24. Caroline Loeb: C'est la ouate 25. Whitney Houston: Didn't We Almost Have It All 26. Howard Carpendale: Laura Jane 27. Chris Rea: Let's Dance 28. Mel & Kim: F.L.M. 29. Alexander O'Neal: Fake 30. Heart: Alone 31. New Order: True Faith 32. Mixed Emotions: Sweetheart - Darlin' - My Dear 33. Spagna: Dance, Dance, Dance 34. Mirage: The Serious Mix 35. Gino Vannelli: Wild Horses 36. William Pitt: City Lights 37. Jan Hammer: Crockett's Theme 38. Kool & The Gang: Holiday 39. U2: I Still Haven't Found What I'm Looking For 40. Nicki: Mit Dir des wär mei Leben
Az 1957. július 14-én Offenburgban született, közgazdász végzettségű Klaus Munzert elsősorban az OFF (Electrica Salsa), de nem kis részben az elektronikus zene német (magyar!) úttörői, a Kraftwerk által megihletve 1987-ben egy müncheni stúdióban hozta létre mára már euro- és/vagy italodiszkós berkekben legendássá vált projektjét, melynek a Silicon Dream nevet adta.
A Blow Up nevű saját kiadó neve alatt 1987 márciusában megjelent első kislemez, a Marcello the Mastroianni - mely tréfás tisztelgés a nagyszerű olasz művész előtt - nyár végére a legjobb húsz közé került az eladási listákon (1987. augusztus 15-én a 42. helyen nyitott, majd két hétre rá már a 15. helyen tanyázott - összességében pedig tizennégy hetet töltött a nyugatnémet toplistán). Ez nagy mértékben azoknak a lemezlovasoknak köszönhető, akik a sajátos hangzású és szövegvilágú számot örömmel vették műsorukra a diszkókban.
A dal, amely rögtön két, 6 percesnél is hosszabb maxi-verzióban (Metropolitan Mix és La Dolce Vita Mix) is megjelent, Munzert saját szerzeménye, és erőteljesen támaszkodik a már említett, Sven Väth-féle Electrica Salsa zenei alapjaira. A felvételnél közreműködött még (programozóként, négy szintetizátoron dolgozva) Timm Habermann is - a videón azonban két táncos, Angelo és Danny látható a... hmmm... kicsit erőteljesen sminkelt Klaus mellett.
A kislemez borítóján az alábbi fogyasztóvédelmi üzenet olvasható: "if you have any problems call the maestro" - ha bármi gondod lenne, hívd a Maestrót.
Ismét teszünk egy kis kitérőt keletre - tőlünk persze Nyugatra! -, Ausztria felé, és most egy igazi hős következik, Andy Borg, aki annak ellenére soha nem adja fel, hogy élete első kislemeze (az 1982-ben, 22 évesen felénekelt Adios Amor) azonnal No.1 helyezést ért el, majd ezt soha nem sikerült megismételnie, sőt: a még ugyanebben az évben kiadott Arrivederci Claire 8. helyét leszámítva még a legjobb húsz közé sem került be soha. Ennek ellenére rendületlenül jelentek meg kis- és nagylemezei, és a nyolcvanas évek Schlager-szcénájából kihagyhatatlan művészi nagyság ő.
Első két dalának a címéből látszik, hogy a latinos hangzású slágermuzsika művelőjéről van szó. A spanyolból (adios) olaszba (arrivederci) hajló szövegvilág senkit ne zavarjon: Geri HalliwellMi chico latino című számának refrénje (dolce vita) óta tudjuk, hogy a germán világban spanyol és olasz ugyanaz.
Andy Borg 1960-ban Bécsben született, és szüleitől valamilyen oknál az ekkor még nem túl biztatóan csengő Adolf nevet kapta a keresztségben. Az Andy a középső nevének (Andreas) angolos rövidítése. Mondhatni, így sikerült angolosan megszabadulnia az első keresztnévtől.
A már említett két 1982-es sláger (és a szintén Adios Amor címet viselő, Ausztriában No.1, a nyugatnémeteknél 2. helyezést elért album) után hét további kislemez következett, mígnem eljutunk 1987-ig, amikor Andy visszatért a gyökerekhez és újra latinos (konkrétan olaszos) című dallal jelentkezett. Ez volt az Angelo Mio, vagyis "Angyalom", amely az NSZK kislemez-listáján csak az 58. helyig jutott (konkrétan 1987. augusztus 22-én), azonban az osztrák slágerlistán 7. helyezést ért el, ami az 1984-es Ich will nicht wissen wie Du heißt (Nem akarom tudni, mi a neved) 8. helye óta az első - és sajnos mindmáig utolsó - Top 10-es eredmény.
Mielőtt rátérünk magára a dalra, melynek zenéjét nem más szerezte, mint a Lady Lily férjeként is világszerte ismert, mindig nagyszerű Christian Bruhn, szóljunk pár szót arról, mivel foglalkozik Andy manapság. Döbbenetes módon különféle tánczenei műsorokat vezet Ausztriában! ...És énekel!
Az Angelo Mio Cesareo Project DJ-remix verziója nemrég (2011-ben) jelent meg, bár zajos sikert azért nem aratott. Felfoghatatlan, miért. Talán ma már nincs igény az ilyen, a maguk naívságában egyszerű és egyszerűségében naív apró zenei gyöngyszemekre??
