25 éve történt az NSZK-ban

Történt egyszer, hogy miközben a Mixed Emotions első albumának megírására készült, Drafi Deutscher felütötte a német-angol szótárt a "drágám" szónál, és hirtelen talált rá három szinonimát. Valahogy így születhetett meg ez a hihetletlenül innovatív dalcím. Sweetheart - Darlin' - My Dear.

Nem My Deer ("szarvasom"), annak ellenére sem, hogy az eredeti nagylemezen is így van feltüntetve, és ennek megfelelően a legtöbb helyen - így a discogs.com-on és a Wikipédián is - így hivatkoznak rá mind a mai napig. Sajnos szegény Drafit már nem tudjuk megkérdezni, ennek ellenére én 99%-ig biztos vagyok benne, hogy ez csak egy elírás (és a dalszöveg-adatbázisok is My Dear-ként, azaz kedvesemként, drágámként hozzák a refrént).

A dal a Deep From The Heart című album B oldalának 5., azaz utolsó felvétele volt. A nagylemez a You Want Love (Maria, Maria) és a Bring Back (Sha Na Na) kislemezek után jelent meg, így mondhatjuk, hogy a Sweetheart... volt az egyetlen, albumról kimásolt single. A korábbiakhoz hasonlóan a kislemez-verzió egy alcímet is kapott: Lisa My Love - ezt sem szükséges lefordítanunk.

Az album 36 hétig volt fent az eladási listákon, legjobb helyezése 2. volt (Svájcban 4., Ausztriában 6.) és platinalemez lett. A Sweetheart... nem tudta ezt a sikert elérni, és a két bevezető kislemez Top 10-es helyezése is elérhetetlen maradt számára, azonban az osztrákoknál 14. helyezést ért el és a nyugatnémet listán is összejött egy majdnem-top-20-as pozíció: 1987. augusztus 8-án épp a 23. helyen állt, volt 21. is, összességében pedig a Bring Back...-hez hasonlóan 19 hetet töltött a toplistán.

Igen jó eredmény ez egy nagylemez harmadik dalától. A Modern Talkingnak 1987-ben, végóráit élve, már esélye sem volt ilyen sikerre. 1987 nyarának végén, amikor e sorok írója korlátozottan cselekvőképes és egyben büntetőjogilag felelősségre vonható (konkrétan 14 éves) lett, Drafi Deutscher és Oliver Simon duója  uralta az eurodiszkó szcénát.

Jürgen von der Lippe (eredeti nevén Hans-Jürgen Hubert Dohrenkamp) színész, humorista, médiaszemélyiség, emellett nyelvész és filozófus (nem csak végzettségét tekintve, hanem valóban - még ha tréfás körítéssel is).

Énekesként első szólóalbuma 1977-ben jelent meg (Sing was Süsses, Jürgen von der Lippe, azaz "Énekelj valami édeset" címmel), amit az elkövetkező évben még hét nagylemez követett, mígnem a hivatalos német slágerlistára is sikerült felkerülnie - ekkor viszont rögtön a Top 3-ba.

Ha ugyanis most huszonöt évet repülnénk vissza az időben (ami blogunk alig titkolt célja egyébként, csak épp az időgép hiányzik még hozzá), szinte bizonyos, hogy bármelyik rádióállomásra is kapcsolunk, kisvártatva a Guten Morgen, liebe Sorgen című dalt hallanánk.

Mondhatjuk, hogy ez a német slágerparódia volt 1987 nyarának német slágere.

Ki ne emlékezne, aki 1987. május 28-án vagy azt megelőzően született, hogy ezen a napon szállt le Cessna gyártmányú sportrepülőgépével a moszkvai Vörös téren, szinte Gorbacsov pártfőtitkár orra elé egy 19 éves nyugatnémet fiatalember, Mathias Rust. E döbbenetes esemény a jövőbe látó politikai elemzők szerint rávilágított a Szovjetunió sebezhetőségére - a realistábbak pedig megjegyezték, hogy Krjucskov elvtárs (Vlagyimir Krjucskov egykori KGB-főnök, 1924-2007) akár le is lövethette volna. (De nem lövette le.)

Ez a nemzetközi légiközlekedési szabályok megsértésében megnyilvánuló rendkívüli hőstett (mármint Rusté, nem Krjucskové) természetesen az eurodiszkó egyik őskövületét, Geff Harrisont is megihlette. Mielőtt rátérnénk a dalra, szóljunk pár szót e furcsa emberről, aki - az osztrák Opus együttes énekeséhez hasonlóan - leginkább Orbán Józsira hasonlít a 100 Folk Celsiusból.

A színvonalasnak csak nagyfokú jóindulattal nevezhető kis honlapocskát is üzemeltető Harrison 1947. augusztus 24-én Manchesterben született, de hamar rájött arra, hogy mivel nem George a keresztneve, igazán Hamburgban fog tudni karriert csinálni (megjegyzendő, hogy a Beatles is erőteljesen kötődött a Valódi Zene Fővárosaként is ismert - legalábbis általam annak nevezett - észak-német, szinte már dán metropoliszhoz).

Át is költözött az NSZK-ba, ahol első kislemeze 1976-ban jelent meg (Death Of A Clown), 1981-ben pedig Richie West álnéven énekelte Dieter Bohlen (!!!) Reach For The Sky című dalát, melyet egyébként maga Bohlen is álnéven (Steve Bensonként) komponált.

Igazán elemében 1986-ban volt, amikor egyszerre két nagy tettet is végrehajtott: egyrészt elénekelte a rockosabb hangvételű europop stílus Bad New York City című himnuszát (melyet természetesen tavaly elfelejtettünk fellinkelni - most már mindegy, tessenek utánanézni, egyébként a szép emlékű német Danubius orrba-szájba játszotta a nyolcvanas évek végén, úgyhogy álmunkból felkeltve is ezt dúdoljuk); másrészt, mint minden rendes ember, beperelte régi mentorát, Dieter Bohlent, mégpedig azért, mert állítása szerint ő írta a Modern Talking számok szövegeit.

Ehelyütt nem szeretnék belemenni abba a kérdéskörbe, hogy egy angol anyanyelvű személy hogy írhatott ilyen végtelenül primitív szövegeket angolul, tele nyelvhelyességi hibákkal, különösen az egyes szám harmadik személyű igeragozás notórius eltévesztésével (pl. love grows helyett love grow) - maradjunk annyiban, hogy a jogvitás ügy végül peren kívüli egyezséggel zárult, mint Bohlen szinte minden ügye addig is és azóta is (nála a felperesi állításokkal szembeni erőteljes tiltakozást rendszerint jelentős összeg békés megfizetése szokta követni).

Mindenesetre Harrison 1987-ben, a Rust-féle sétarepülést követően jópofa fricskával állt bosszút Dieter mesteren: a nehezen félreérthető Modern Trouble projektnév alatt adta ki Fly To Moscow című dalát, melyet a kislemezborító hátoldalán olvasható kissé szemtelen bejegyzés szerint Szergej Szokolov marsallnak, az akkori szovjet honvédelmi miniszternek ajánlott (This anthem is dedicated to Marshal Sergej Sokolow).

A Fly To Moscow már-már az Off / Silicon Dream, kis mértékben Bruce & Bongo vonulatra hajazó nóta, különféle orosz dalok, valamint az Ottawan együttes Hands Up című világslágere rövid részletének megidézésével.

Mindenképp megérdemel hát egy beidézést!

1. Whitney Houston: I Wanna Dance With Somebody
2. Billy Idol: Sweet Sixteen
3. Jürgen von der Lippe: Guten Morgen, Liebe Sorgen
4. Jan Hammer: Crockett's Theme
5. George Michael: I Want Your Sex
6. Johnny Logan: Hold Me Now
7. Living In A Box: Living In A Box
8. Samantha Fox: Nothing's Gonna Stop Me Now
9. Jennifer Rush & Elton John: Flames Of Paradise
10. Madonna: La Isla Bonita
11. Johnny Hates Jazz: Shattered Dreams
12. Modern Talking: Jet Airliner
13. Bonnie Bianco: Miss You So
14. Spagna: Call Me
15. Herb Alpert: Diamonds
16. Cock Robin: Just Around The Corner
17. Bolland & Bolland: Tears Of Ice
18. William Pitt: City Lights
19. Den Harrow: Don't Break My Heart
20. U2: With Or Without You
21. U2: I Still Haven't Found What I'm Looking For
22. Marillion: Incommunicado
23. Crowded House: Don't Dream It's Over
24. Depeche Mode: Strangelove
25. Heart: Alone
26. Donna Allen: Serious
27. Terence Trent D'Arby: If You Let Me Stay
28. Desireless: Voyage Voyage
29. Mirage: Jack Mix II.
30. Fleetwood Mac: Big Love
31. Pepsi & Shirlie: Goodbye Stranger
32. Run-DMC: It's Tricky
33. Den Harrow: Tell Me Why
34. John Farnham: Pressure Down
35. Starship: Nothing's Gonna Stop Us Now
36. Erasure: Victim Of Love
37. C.C.Catch: Are You Man Enough?
38. Die Flippers: Mexico
39. Ferry Aid: Let It Be
40. Off: Step By Step

A német tánczene egyik legismertebb formációja a Flippers (Die Flippers). Az együttes története közel fél évszázados: 1964-ben, a Manfred Durban és öt baden-württembergi zenésztársa által alapított Dancing Band [később Dancing Show Band]-del vette kezdetét. A magyar fordítást aligha igénylő Flippers nevet 1969-ben, kisebb személyi változások után vették fel.

Üvegszív (Heart Of Glass) címmel 1978-ban jelent meg Blondie világslágere, amelynek természetesen (a régi szokások szerint) német nyelvű cover verziója is készült, Marianne Rosenberg előadásában, Herz aus Glas címmel.

A Münchener Freiheit együttes azonos című, 1987-es dalának azonban ehhez a címazonosságon kívül semmi köze. Ez a szám Aron Strobel, Stefan Zauner és Michael Kunze szerzeménye.

Az együttesről az Ohne dich... kapcsán korábban már értekeztünk, így ehelyütt a popzenében a Mario Killer művésznevet használó Kunzénak szentelnénk pár értékes sort.

Figyelem! Ez a bejegyzés a szokásosnál kicsit hosszabb lesz, így alkalmas lehet a nyugalom megzavarására!

Michael Kunze 1943. november 9-én született Prágában, egyetemi tanulmányait pedig Münchenben végezte, ahol jogot, filozófiát és történettudományt tanult.

A zenei világba – néhány kevésbé sikeres próbálkozás után – 1970-ben robbant be, mégpedig szó szerint: ő írta Peter Maffay Du című dalát, amely az év egyik legnagyobb slágere lett.

Ezt követően a sikersorozat nemhogy folytatódott, hanem – ami azért nem sok németnek sikerült – az angolszász világot is sikerült meghódítania, mégpedig a magyar származású (ki nem magyar?), 1945-ben Szabadkán született Sylvester Levayval közösen alapított Silver Convention nevű együttessel. A Fly, Robin, Fly című szám a németek számára szinte elérhetetlen Billboard listát is vezette, sőt Grammy-díjat is nyert!

A nyolcvanas években Kunze producerként már kevésbé volt aktív, viszont kőkeményen belevetette magát a dalszövegírás sűrűjébe, amire mindjárt vissza is térünk, azonban megjegyezzük, hogy mindeközben komoly jogtörténeti munkákat is írt: 1981-ben jelent meg könyvalakban egy 1599-es müncheni boszorkányperről írt doktori disszertációja (Der Prozess Pappenheimer), majd ugyanebben a témában még egy, nemzetközileg is nagy sikerű – számos külföldi, így amerikai kiadásban is megjelent – könyvet írt (Strasse ins Feuer, 1982). Foglalkozott az 1848-as forradalmakkal is, mégpedig az USA mintájára német föderációt tervező Gustav Stuve életével (Der Freiheit eine Gasse).

Visszatérve szövegírói munkásságához: 1983-tól, a Total normal (angolul: Today Today) című dallal kezdődött és a ’86-ra vonatkozó bejegyzések között szereplő Gambittel csúcsosodott ki együttműködése a román–német zsenivel, Michael Cretuval. Természetesen a kooperáció során Hubert Kemmler, azaz Hubert Kah lemezein is alkalma volt közreműködni (kiemelendő az 1984-es sláger Engel 07, amely azóta számos feldolgozást is megélt).

A német slágerzene területén már említettük Juliane Werding 1986-os, Stimmen im Wind című dalát, melynek zenéjét Harald Steinhauer szerezte. A Steinhauer/Kunze szerzemények közül kiemelendő még a csodálatos hangú Nino de Angelónak 1987-ben írt I Only Wanna Be With You, amelyre reményeink szerint még külön posztban is ki fogunk térni.

Szintén a nyolcvanas évektől foglalkozik musicalekkel, ami új (bármennyire hihetetlen: még az eddigieknél is sikeresebb) irányt hozott karrierjében.

Először Andrew Lloyd Webber Evita című örökbecsűjének készítette el a német adaptációját, amit a Macskák, az Operaház fantomja és számos további világhírű musical német nyelvű változata követett (egészen a Mamma Mia!-ig).

A kilencvenes évtizedben a fentieken felbuzdulva saját musicalek írásába kezdett.

1992 szeptemberében mutatták be Bécsben a Sylvester Levayval közösen írt Elisabeth című darabot (vajon kiről szólhat egy Erzsébet nevű musical, amelyet Bécsben mutatnak be és magyar származású a zeneszerzője?), amely számos más országban, így természetesen nálunk is bemutattak (1996-ban Szegeden, a Dóm téren, Kerényi Miklós Gábor rendezésében, Janza Kata főszereplésével).

Dance of the Vampires címmel írta első angol nyelvű musicaljét, melynek zeneszerzője nem más, mint a jobbnál jobb rockszámokról, így Meat Loaf és Bonnie Tyler legkiválóbb dalairól, valamint saját zenéiről is jól ismert Jim Steinman. Ez is eljutott Budapestre természetesen: Miklós Tibor magyar szövegével, A vámpírok bálja címmel 2007-ben mutatták be a Pesti Magyar Színházban, és a mai napig sikerrel játsszák.

A nálunk is sikeres Kunze-musicalek közül végül az Operettszínházban 2003-ban bemutatott Mozart!-ról kell még feltétlenül szót ejteni, mégpedig két okból: zenéjét Sylvester Levay szerezte, valamint ezt még én is láttam!!

Mindezek után olyan füllel hallgassuk a Münchener Freiheit Herz aus Glas című dalát 1987-ből, hogy egy ilyen hatalmas egyéniség írta a szövegét! (Mármint nem én, hanem természetesen Michael Kunze.)

Sandra második, nagy sikerű albumáról (Mirrors) nem kevesebb, mint négy dalt jelentettek meg kislemezen (melyek közül kettőről már megemlékeztünk e blogon).

Az utolsó, kislemezre kimásolt dal, a Midnight Man zenéjét természetesen Michael Cretu írta, Hubert Kemmler közreműködésével. A dalszöveget ez esetben Kemmler és (a Sternenhimmel, azaz 1982 óta állandónak mondható) alkotótársa, Klaus Hirschburger írta.

Kemmler, azaz a Limousine c. szám kapcsán már külön posztban is említett Hubert Kah, Cretuval együtt a négytagú vokál egyik tagja is volt (a másik két közreműködő háttérénekes: Peter Ries és Manfred 'Tissy' Thiers, a szintén Cretuhoz kötődő Moti Specialból is ismert kiváló zenész-énekes).

Az 1987 februárjában megjelent kislemez nem az apaországban (ugye: Vaterland) érte el a legnagyobb sikert, hanem a dallamos zene iránt szintén fogékony szomszédos Hollandiában, ahol egészen a 8. helyig jutott. A nyugatnémet slágerlistán ugyanakkor még az első húszba sem sikerült bekerülnie (24. lett). (Hasonlóan járt korábban a Loreen is, amely érdekes módon a svédeknél volt a legnépszerűbb.)

A dal igazi Sandra/Cretu-hangzás, a Maria Magdalena misztikus, melankolikusan melódiadús világát idézi. Mivel márciusban érte el legnagyobb sikerét a toplistán, jelentős késésben vagyunk a posztolásával. Csúnya dolog volt elfeledkezni róla!

UPDATE [2012.07.07.]: Az eredetileg belinkelt videót a youtube a szerzői jogok megsértése miatt eltávolította, valami idióta kiadó tiltakozása miatt.

1. Madonna: La Isla Bonita
2. Johnny Logan: Hold Me Now
3. Whitney Houston: I Wanna Dance With Somebody
4. Living In A Box: Living In A Box
5. Depeche Mode: Strangelove
6. Jan Hammer: Crockett's Theme
7. Den Harrow: Don't Break My Heart
8. U2: With Or Without You
9. Ferry Aid: Let It Be
10. Modern Talking: Jet Airliner
11. Billy Idol: Sweet Sixteen
12. Starship: Nothing's Gonna Stop Us Now
13. Bonnie Bianco: Miss You So
14. Mental As Anything: Live It Up
15. Club Nouveau: Lean On Me
16. John Farnham: You're The Voice
17. Crowded House: Don't Dream It's Over
18. Hot Chocolate: Every 1's A Winner
19. Fleetwood Mac: Big Love
20. Jürgen von der Lippe: Guten Morgen, liebe Sorgen
21. 16 Bit: Changing Mind
22. Mixed Emotions: Bring Back (Sha Na Na)
23. C.C.Catch: Are You Man Enough?
24. Wind: Laß die Sonne in Dein Herz
25. Jody Watley: Looking For A New Love
26. Mixed Emotions: You Want Love (Maria)
27. Hot Chocolate: You Sexy Thing
28. William Pitt: City Lights
29. Cure: Why Can't I Be You
30. Andreas Martin: Du bist alles
31. Fancy: Latin Fire
32. Pierre Cosso: Face Your Life
33. Italo Boot Mix vol.8
34. Mel & Kim: Respectable
35. Beastie Boys: Fight For Your Right (To Party)
36. Boy George: Everything I Own
37. Christians: Forgotten Town
38. Tina Turner: Break Every Rule
39. Level 42: To Be With You Again
40: Donna Allen: Serious

forrás: www.worldcharts.co.uk/archives/germany/ger85.htm

[letöltés ideje: 2012.06.02.]

Fancy 1986-ban alighanem élete legnagyobb sikerét könyvelhette el, amikor Bolero (Hold Me In Your Arms Again) című dala a spanyol zene- és táncszerető közönség szívének kellős közepébe talált. A latinos témájú, ám mégis ízig-vérig nyugatnémet diszkózene nagyon bejött az ibériaiaknak.

Mindezek után nem meglepő, hogy a kiváló Manfred Alois Segieth még legalább egy bőrt le akart húzni a témáról, és 1987-ben kiadta Latin Fire című kislemezét, melynek B oldalán egy Turbo Dancer Remix címet viselő, alapvetően a Lady Of Ice-ra épülő (de az első nagy sláger Slice Me Nice-t, valamint a Chinese Eyest és persze a Bolerót is magában foglaló) egyveleg is helyet kapott. A megamixet nem más, mint a Silent Circle-ből már (DJ Bobo dalaival összefüggésben persze még nem) jól ismert Axel Breitung készítette.

A Latin Fire, melynek szerzője és producere Anthony Monn, 1987. május közepén a nyugatnémet listán a 24., Svájcban az előkelő 11. helyig kapaszkodott fel – arról azonban nem áll rendelkezésemre információ, hogy a nyilvánvalóan megcélzott Spanyolhonban is érdemleges eredményt ért volna el a listákon.

Pedig a jó Manfred beleadott apait, anyait, van itt el corazón minden mennyiségben! Így énekel-táncol egy latin tűzben égő nyugatnémet! No és tessék figyelni a billentyűst és a dobost is. Nyolcvanas évek! Már megint "wish I could go back" feelingem van, de most ezerrel.

Az előző bejegyzés alapján okkal gondolhatná úgy mindenki – aki nem élt még 1987-ben, vagy, ami igen valószínűtlen, élt már, de nem foglalkozott a Modern Talkinggal –, hogy Dieter Bohlen és Thomas Anders közös munkája az 1986 őszén kiadott negyedik albummal véget ért.

A fenti állítás igaz is meg nem is. Igaz annyiban, hogy a továbbiakban valódi együttdolgozásról beszélni már nem lehet – ha hinni lehet a különféle róluk szóló cikkeknek, könyveknek, internetes oldalaknak, a BMG-Hansa kiadóval kötött szerződés szerint még kiadandó ötödik és hatodik nagylemezt már úgy készítették, hogy közvetlenül nem kommunikáltak egymással: Bohlen producertársával, Luis Rodriguezzel összerakta a zenei alapokat, Thomas pedig ráénekelt, szokása szerint rendszerint mindent elsőre (Mr. One-Take Man).

Egy ilyen hűvös, üzleti viszonyból művészileg már nem sok mindent lehet kihozni, hihetnénk, ennek ellenére (és ez talán Bohlen azóta kissé megfakult kreativitását dicséri) az ötödik albumon (amely Romantic Warriors néven jelent meg, ha valaki nem tudná) található az együttes egyik legszebb, legjobban sikerült dala, a Jet Airliner.

Természetesen ehhez is személyes emlékeim fűződnek: Édesanyámmal hallgattuk valamikor 1987. június elején, talán pont 25 évvel ezelőtt a Poptarisznyát, B. Tóth László örökbecsű zenei műsorát, ahol bemutatták ezt az új szerzeményt. Amikor lement a dal, egymásra néztünk: hát ez mi volt? 

Igen, ez már az a bizonyos új hangzás, amiről az előbbi posztban is említést tettem. Hosszú intró, megváltozott hangszerelés: ez már nem az egyszerűségében zseniális Brother Louie. Hozzá kellett szokni. Ez aztán olyannyira jól sikerült, hogy – talán Anyukám nevében is mondhatom – immár negyedszázada nagy kedvencünk ez a dal, amely sokáig (az 1998-as újrakezdésig) a Modern Talking utolsó Top 10-es slágere volt.

Különleges íve van, a dallama pedig elsőre talán nem annyira megragadó, mint mondjuk a You're My Heart, You're My Soul, de aztán mégis bevésődik az agyba, kitörölhetetlenül. A szövegvilága kifejezetten misztikus – elég csak pár sort idézni a refrénből: "On my avenue to a jet airliner / Avenue to my broken dreams / My avenue to a jet airliner / Like an old old movie-scene". 

Majd pedig elhangzik a nagy igazság (egy későbbi C. C. Catch sláger címe): good guys only win in movies. A jó fiúk csak a filmeken győznek.

1986 év vége óta már sejteni lehetett, hogy a Modern Talking körül valami nagyon nincs rendben. A Peter's Pop Show fellépésen látható volt, hogy a botrányok miatt a közönség is elfordult tőlük, ugyanakkor Dieter Bohlen figyelmét is más projektek, előbb a Midnight Lady-vel világsikert elérő Chris Norman, majd újra C. C. Catch kötötte le.

Caro Müllernek mind az első (Catch The Catch), mind a második albuma (Welcome To The Heartbreak Hotel) tele volt jobbnál jobb számokkal, melyek közül jónéhány a slágerlistákat is megjárta, és nem csak Nyugat-Németországban és egyéb német nyelvterületen, hanem Európa, sőt a világ más országaiban is.

Bohlen azonban úgy döntött, hogy stílust vált, és a lágy, még kifejezetten Modern Talking-os hangzás után új, inkább italodiszkósabb stílust próbál ki. Erre kiváló alkalom kínálkozott az új C. C. Catch-nagylemez előkészülete kapcsán, hiszen a slágergyárból eddig is Caro képviselte leginkább a táncolható, pörgősebb zenéket. 

A klasszikus Bohlen-sound hívei – mint jómagam is – mégis némi meghökkenéssel fogadták az 1987 tavaszán kiadott Are You Man Enough? (magyarul kb. Mennyire vagy férfi?) című új Bohlen-szerzeményt, amely már egy megújult zenei világot vetített előre.

Ha meghallgatjuk ezt a dalt – melynek legjobb helyezése az NSZK-ban 20. volt, Jugoszláviában viszont Top 10-be jutott –, érezhetjük: hamarosan bekövetkezik a váltás. Kérdés, hogy a Modern Talking keretében, vagy már valami teljesen új projekt volt ekkoriban készülőben...

1. Madonna: La Isla Bonita
2. John Farnham: You're The Voice
3. Starship: Nothing's Gonna Stop Us Now
4. Ferry Aid: Let It Be
5. Mel & Kim: Respectable
6. Mental As Anything: Live It Up
7. Den Harrow: Don't Break My Heart
8. Ben E. King: Stand By Me
9. U2: With Or Without You
10. Pierre Cosso: Face Your Life
11. Club Nouveau: Lean On Me
12. Boy George: Everything I Own
13. Hot Chocolate: You Sexy Thing
14. Bonnie Bianco & Pierre Cosso: Stay
15. Mixed Emotions: You Want Love (Maria)
16. Depeche Mode: Strangelove
17. Mandy Smith: I Just Can't Wait
18. Jennifer Rush: I Come Undone
19. Mixed Emotions: Bring Back (Sha Na Na)
20. Jan Hammer: Crockett's Theme
21. Bonnie Bianco: Miss You So
22. Alison Moyet: Weak In The Presence Of Beauty
23. Percy Sledge: When A Man Loves A Woman
24. Hot Chocolate: Every 1's A Winner
25. Fine Young Cannibals: Ever Fallen In Love
26. Carly Simon: Coming Around Again
27. Yello: Call It Love
28. Andreas Martin: Du bist alles
29. Italo Boot Mix vol.8
30. 16 Bit: Changing Mind
31. David Bowie: Day-In Day-Out
32. Kool & The Gang: Stone Love
33. Bryan Adams: Heat Of The Night
34. Udo Lindenberg: Horizont
35. Taffy: I Love My Radio
36. Level 42: Running In The Family
37. Freddie Mercury: The Great Pretender
38. Pepsi & Shirlie: Heartache
39. Nicki: Mehr von Dir
40: Münchener Freiheit: Herz aus Glas

forrás: www.worldcharts.co.uk/archives/germany/ger85.htm

[letöltés ideje: 2012.05.09.]

Patty Ryan, a retroparty-kon és slágerfesztiválokon ma is aktív kiváló énekesnő első önálló albuma 1987-ben jelent meg, Love Is The Name Of The Game címmel. Az album producere Gerd Rochel volt, aki a dalok nagy részét maga írta, többnyire a Cindy Hire művésznevet használó Birgit Lenzennel együtt.

Két helyen (I'm Feeling So Blue; Chinese Eyes) is feltűnik a "stáblistában" a Peter Columbus név, amely Bernd Göke slágerszerzőt takarja. Ő korábban együtt dolgozott Roland Kaiserrel, Gerhard Wolff-fal és a Saragossa Banddel is, mindmáig legismertebb projektje pedig Francesco Napolitól a régi olasz táncdalok feldolgozása, a több változatban is kiadott Balla... Balla... (azaz "Táncolj, táncolj!"). A két Columbus-dal érdekessége, hogy egy-egy Modern Talking-szám zenei alapjára készültek (There's Too Much Blue In Missing You; illetve You're My Heart, You're My Soul), ugyanúgy, ahogy a Balla... Balla... első két verziója vagy épp a szintén ismert Napoli-sláger, a Stai con me is.

Az első Patty Ryan-album legsikeresebb dala a már említett You're My Love, You're My Life című Modern Talking-parafrázis volt, de sokat játszották a rádiók a Stay With Me Tonight című szám is.

Személyes kedvencem mégis az itt következő I Don't Wanna Lose You Tonight, amelyet először természetesen egy Komjáthy-műsorban hallottam a rádióban, és mivel lemaradtam a "felkonf"-ról, először azt hittem, egy új C.C.Catch-számot hallgatok. Mondanom sem kell, ez a Rochel/Hire szerzemény azóta is sokat forog különféle valós és virtuális lemezjátszóim "korongján"...

Két fergeteges album (1985: Hot Girls - Bad Boys; 1986: Heartbeat) után 1987-ben újabb nagylemezzel jelentkezett a Bad Boys Blue együttes. A korong a Love Is No Crime (A szerelem nem bűn) címet kapta.

Sokan nem tudják (én sem tudtam), de az új albumról kimásolt első kislemez nem a nagy sikerű Come Back And Stay volt, hanem az A oldal utolsó dala, a rendkívül melodikus, kellemesen klasszikus diszkóhangzású Gimme Gimme Your Lovin' (Little Lady).

A szerzők természetesen továbbra is a Hendrik / Van Haaren házaspár, azonban új korszakot jelez, hogy Trevor Oliver Taylortól egyre inkább John McInerney (a csapat egyetlen még ma is életben lévő tagja) vette át a vezető szerepet. Ez előrevetíti a jamaicai Taylor távozását, aki helyére egy másik Trevor, Trevor Bannister érkezik hamarosan.

Ezen az igen rossz minőségű, de a dal kiválóságának köszönhetően mégis élvezhető videón viszont még eredeti felállásában és szereposztásában látható a trió: a rasztahajú jamaicai Trevor énekel, a két ülve táncoló figura pedig a brit John (szemből nézve Trevortól balra), valamint az azóta sajnos szintén elhunyt amerikai Andrew Thomas. Természetesen mindhárman vendégmunkásként, Nyugat-Németországban.

(A kislemez meg sem legyintette a listákat, pedig jobb sorsra lett volna érdemes.)

Ez az a dal, amit ugyebár kétféleképpen értelmeztünk annak idején: 

1. Nézd meg India nagyszerű műemlékét, avagy Tadzs Mahal.
2. Érintsd meg a Magyar Hajózási Részvénytársaságot, avagy Taccs Mahart.

...de egyik sem, hanem Touch My Heart. Kérdés, ennek több értelme van-e.

Az előadó Danuta Lato, eredeti nevén Danuta Irzyk. Röviden Danuta. Róla egész egyszerűen KÉPtelenség többet írni-mondani-mutatni, mint azt kedves barátom-kollégám, Tony tette, úgyhogy ajánlom mindenki figyelmébe a Régi idők popzenéje blog ide vonatkozó, képi dokumentációját tekintve is rendkívül informatív bejegyzését.

Beszéljünk inkább a dalról, hiszen korábban elterjedt, hogy ez is Dieter Bohlen produkciója, csak épp álnéven adta ki. Ez nem igaz, pontosabban csak nagyon csekély a valóságtartalma.

A gyökerek valahol közösek, a szerző ugyanis a Patty Ryan kapcsán már e blogon korábban említett Gerd Rochel, aki tágabb értelemben ugyanannak a "slágergyárnak" az egyik vezető egyénisége, amelyhez Bohlen is tartozik (illetve sajnos már csak tartozott, ugyanis időközben eltávolodott a gyökerektől, és a német Megasztár vetélkedő zsüritagja, futószalag-dalszerzője és megbecsült celebje lett, ami nyilván sokkal jövedelmezőbb dolog, mint eurodiszkó-slágereket írni, főleg a 2000-es években).

Ellentétben Patty Ryannel, akinek két kiváló albumot is írt Rochel (1987: Love Is The Name Of The Game, 1988: Top Of The Line) - természetesen mindkettőre visszatérünk még -, Danuta one hit wonder maradt. Későbbi próbálkozásai, ú.m. a Whenever You Go és a Nobody's Woman (mindkettő 1989-ből) szinte szóra sem érdemesek.

A Touch My Heart viszont, amely helyesen (most már elárulhatjuk) azt jelenti: érintsd meg a szívem tájékát, a blogunkon továbbra is preferált pozíciót élvező eurodiszkó stílus megkerülhetetlen műremeke.

Dziękuję bardzo - köszönjük szépen!

1. Mel & Kim: Respectable
2. Bonnie Bianco & Pierre Cosso: Stay
3. Ben E. King: Stand By Me
4. John Farnham: You’re The Voice
5. Starship: Nothing’s Gonna Stop Us Now
6. Hot Chocolate: You Sexy Thing
7. Mixed Emotions: You Want Love (Maria, Maria)
8. Pepsi & Shirlie: Heartache
9. Jackie Wilson: Reet Petite
10. Madonna: La Isla Bonita
11. Housemartins: Caravan Of Love
12. Jennifer Rush: I Come Undone
13. Clowns & Helden: Ich liebe Dich
14. Yello: Call It Love
15. Boy George: Everything I Own
16. Level 42: Running In The Family
17. Mixed Emotions: Bring Back (Sha Na Na)
18. Kool & The Gang: Stone Love
19. Mandy Smith: I Just Can’t Wait
20. George Michael & Aretha Franklin: I Knew You Were Waiting
21. Alison Moyet: Weak In The Presence Of Beauty
22. Erasure: It Doesn’t Have To Be
23. Percy Sledge: When A Man Loves A Woman
24. Fine Young Cannibals: Ever Fallen In Love
25. Udo Lindenberg: Horizont
26. Genesis: Tonight, Tonight, Tonight
27. Robbie Nevil: Dominoes
28. Richard Sanderson: Reality
29. Off: Electrica Salsa
30. Frankie Goes To Hollywood: Watching The Wildlife
31. Juliane Werding: Vielleicht irgendwann
32. Tina Turner: What You Get Is What You See
33. Münchener Freiheit: Herz aus Glas
34. Steve ''Silk'' Hurley: Jack Your Body
35. Fancy: Lady Of Ice
36. Pierre Cosso: Face Your Life
37. Glass Tiger: Some Day
38. Curiosity Killed The Cat: Down To Earth
39. Jan Hammer: Miami Vice Theme
40. Carly Simon: Coming Around Again

forrás: www.worldcharts.co.uk/archives/germany/ger85.htm

[letöltés ideje: 2012.04.09.]

1987 áprilisa Drafi Deutscher jutalomjátéka volt. A hó eleji listákon még ott találjuk a TOP 10-ben a '86-os You Want Love-ot, melyből - miközben március végétől kúszik folyamatosan felfelé a nemrég idézett Bring Back (Sha Na Na) - hamarosan feltűnik egy német nyelvű változat...

Andreas Martin 1952. december 23-án Berlinben született. Első kislemeze 1978-ban jelent meg és az Octopus együttes South Of The Border című dalának feldolgozása volt (melynek szövegét egyébként nem kisebb zseni írta, mint Tony Hendrikné született Karin Hartmann, azaz Karin van Haaren). Az angol nyelvű dal mérsékelt(nél kicsit talán csekélyebb) sikerének hatására Andreas úgy döntött, hogy a továbbiakban karrierjét anyanyelvén folytatja. 1982-ben Amore mio című dalával sikerült is felkerülnie a lista felsőbb régiójába: a kislemez 25. helyezett is volt a slágerlistán.

Jelentős mennyiségű Hendrik/van Haaren szerzemény (köztük a Samstag nacht in der Stadt, azaz az Airplay-től és a Bad Boys Blue-tól egyaránt ismert For Your Love német változata) után még ezt is sikerült felülmúlnia a Du bist allesszel (Te vagy a minden!), amely pedig - mint hamarosan hallani fogjuk - nem más, mint a You Want Love (Maria) című Mixed Emotions gigasláger germán verziója. Szövegét a német Vándor Kálmán, azaz Bernd Meinunger írta, akinek döbbenetes számú angol világsláger elnémetesítése fűződik a nevéhez (csakúgy, mint az idén 90 éves - Isten éltesse még nagyon sokáig!! - Vándor Kálmánéhoz a legszebb olasz canzonék magyarításai).

Még hosszasan lehetne elemezgetni Martin pályafutásának különféle állomásait - a kilencvenes években a Brunner & Brunnerrel dolgozott együtt, legutóbbi lemeze pedig 2010-ben jelent meg -, egyvalamiről viszont vétek lenne megfeledkezni: ez pedig a New Mixed Emotions. 1991-92-ben ugyanis a jó Drafi úgy döntött, hogy Oliver Simon helyett őt veszi maga mellé. 1991 júliusában Side By Side címmel adtak ki közös albumot, melyről a Sensuality (When I Touch You) és a Lonely Lover című számok nevezhetőek (viszonylag) ismertnek.

Most e rövid életű, ám régi keletű barátság talán első mozzanata következik:

25 évvel ezelőtt, az 1987. március 5-15. között megrendezett genfi autószalonon mutatta be a Mercedes a legendás zöldséges Mercit (W123) 1985-ben felváltó (nálunk a rendszerváltás után csak taxis Merciként ismert) W124 sorozat kupé változatát, amely a C124 kódot kapta.

A gyönyörű formatervű (természetesen a zseniális Bruno Sacco által tervezett) sportkocsi kezdetben 230 CE és 300 CE verzióban készült, majd 1989-ben a hathengeres, hengerenként 4 szelepes motorral ellátott 300 CE-24 jelű "topmodell" is megjelent. A kínálat abszolút csúcsát az 1993-tól gyártott, 3.6 literes, 272 lóerős (200 kW-os) AMG E 36-os változat jelentette. [Az 1993. júniusi modellfrissítéstől nevezték E-osztálynak a 124-eseket.]

A C124-es szériát nem kevesebb, mint kilenc évig, azaz 1996-ig gyártották (ami ma már elképzelhetetlenül hosszú életciklusnak tűnik). Ezen idő alatt 141.498 példány gördült le a szalagról.

Ruccanjunk át pár pillanatra a Nyugaton akkoriban csak sogenannte DDR néven ismert, azóta rég elfeledett (úgynevezett) Német Demokratikus Köztársaságba. Éldegélt ott két ifjú zenész, Holger Flesch és Norbert Endlich (azaz végre egy Norbi!), vagyis H & N. Már korábban is énekelgettek együtt, nem is sikertelenül, hiszen két kislemezük is megjelent a Commodore gyár ekkoriban épp under construction állapotban lévő szuperszámítógépével azonos nevet viselő AMIGA kiadónál (amely külön megérne egy blogbejegyzést, ha ez az eastgermany.blog.hu lenne - talán valaki csinál egy olyat is).

Aztán valamikor Holger feltette lemezjátszójára a Bad Boys Blue You're A Woman című kislemezét, de hiába tekerte maximumra a hangerőt, alig hallott valamit, mert a ház előtt Norbert Barkasából a You're My Heart, You're My Soul bömbölt a Modern Talkingtól (vagy fordítva). A két dallam aztán szépen egymásba gabalyodott.

Így történhetett. Másképp nem tudjuk magyarázni, hogy születhetett meg a keletnémet Elfújja a szél, vagyis a Flic Flac in die Nacht, amely hamarosan olyan népszerű lett, hogy 1987-ben meghívták a fiúkat Hamburgba, ahova Honecker elvtárs egy gyenge pillanatában (nyilván épp Udo Lindenberget hallgatott a Pankow felé tartó különvonatán, amikor megérkezett a futár a kiutazási kérvénnyel) el is engedte őket.

Lehet találgatni, mi történt a koncert után: lepattantak, akárcsak két Dél-Amerikában turnézó magyar labdarúgó. Disszidálás volt ez, kérem, az is a legnemesebb fajtából! Nem az a falon átmászós-magamat lelövetős, hanem egy igazi Stasi-fricskázós: kiengedtél minket, Honi, többet vissza nem is jövünk (majd ha Te is lépsz, oltsd le a villanyt).

Norbi és Holgi pedig hamarosan, mint Boys Next Door térnek vissza a zenei életbe, csakhogy már az igaziba: a "nyugatiba", amely történetre még mi is vissza fogunk térni nemsokára.

Előbb azonban ugorjunk közösen egy jó flikkflakkosat a Volkspolizei villogóitól csillogó karlmarxstadti éjszakába! Pöfögjenek a zöld-fehér rendőrségi Wartburgok, éljen az IFA Mobile DDR!