25 éve történt az NSZK-ban

1989. augusztus 12-én, azaz épp a tizenhatodik születésnapomon került fel új belépőként a nyugatnémet slágerlistára a Bad Boys Blue együttes tizedik kislemeze.

A Lady In Black, melynek természetesen semmi köze az 1971-es, azonos című Uriah Heep-nótához - 1989. július 24-én jelent meg. A kislemez B-oldalára az instrumentális változat, a maxi single-re pedig egy több mint 6 perces, Shakespearean Mixnek nevezett maxi verzió került. A Maxi CD e három dalváltozat mellett a Don't Leave Me Now című szám hatpercesével egészült ki.

A szerzők változatlanok - mint az összes korábbi dal, a Lady In Black is a zseniális producer- és szerzőpáros házaspár, Tony Hendrik és Karin van Haaren (Hartmann) szerzeménye -, a csapat viszont már nem a régi: John McInerney és Andrew Thomas mellett ekkor már egy új Trevor, Trevor Bannister volt a trió harmadik tagja.

Az első jelentős sláger, amelyben közreműködött, épp a Lady In Black volt, amely 1989. augusztus 19-én és 26-án a 17. helyen állt a nyugatnémet listán, majd még egyet sikerült feljebb lépnie. Ez volt a (ma már John McInerney, felesége és /felesége/ barátnője triójaként működő) Bad Boys Blue utolsó Top 20-as slágere, egyben az első (A/1.) szám az 1989 őszén megjelent (a nem túl fantáziadús The Fifth címet viselő) ötödik albumon. 

Trevor Bannister 1965. augusztus 5-én az angliai Grembsbyben született és négy évig, 1989-1993 között volt a Bad Boys Blue tagja. A most következő televíziós felvételen ő gitározik, illetve... hát... olyan, mintha gitározna.

1. Mysterious Art: Das Omen
2. Don Johnson: Tell It Like It Is
3. Milli Vanilli: Blame It On The Rain
4. Pet Shop Boys: It's Alright
5. Soul II Soul: Back To Life
6. Jason Donovan: Sealed With A Kiss
7. Neneh Cherry: Manchild
8. Louis Armstrong: What A Wonderful World
9. Camouflage: Love Is A Shield
10. Prince: Batman
11. Chris Thompson: The Challenge
12. Gladys Knight: License To Kill
13. Madonna: Express Yourself
14. Cure: Lullaby
15. Mike Oldfield: Innocent
16. Roxette: Dressed For Success
17. Bad Boys Blue: Lady In Black
18. Roxette: The Look
19. David Hasselhoff: Is Everybody Happy
20. Cyndi Lauper: I Drove All Night
21. Gerry Marsden & Friends: Ferry Cross The Mersey
22. Tone Loc: Funky Cold Medina
23. Michael Jackson: Liberian Girl
24. Queen: Breakthru
25. Holly Johnson: Atomic City
26. The Bangles: Eternal Flame
27. Heino: Enzian
28. Queen: I Want It All
29. Donna Summer: I Don't Wanna Get Hurt
30. Soul II Soul: Keep On Movin'
31. Hanne Haller: Mein lieber Mann
32. Malcolm McLaren: Waltz Darling
33. Bananarama: Cruel Summer '89
34. London Boys: London Nights
35. De La Soul: Me Myself & I
36. Ulf Krueger: Dr. No
37. Holly Johnson: Americanos
38. Jürgen Drews: Irgendwann, irgendwo, irgendwie
39. The Bangles: Be With You
40. Natalie Cole: Miss You Like Crazy

forrás: www.worldcharts.co.uk/archives/germany/ger85.htm
[letöltés ideje: 2014.08.15.]

Irgendwann, irgendwo, irgendwie (Valamikor, valahol, valahogy) címmel Nenának 1984-ben volt már egy hatalmas slágere, amely a nyugatnémet listán 3., Svájcban 2. helyezést ért el. Ez azonban csak címazonosság: Jürgen Drews 1989. május 29-én megjelent kislemeze nem Uwe Fahrenkrog-Petersen szerzeménye, hanem Jean-Claude Biraud-é és Jean-Pierre Valance-é. Utóbbi valójában egy Hans Jürgen Dönges nevű német úr, aki a Power & Passion néven kiadott Women Run The World című italodisco-slágerrel már durrantott egy mérsékeltet egy évvel korábban. Előbbi kilétéről viszont nem rendelkezünk információval, ámde kiskutyák legyünk, ha ő véletlenül francia.

Az Irgendwann, irgendwo, irgendwie (seh’n wir uns wieder) teljes címet viselő, Chris de Roo által holland nyelven is elénekelt dal mellett a kislemez hátoldalán (illetve a CD-single második helyén) a Michael Kunze és Jürgen Drews által írt Körpersprache (Testbeszéd) című szám kapott helyet.

Drews 1989-ben kiadott Irgendwann… mit dir sofort című albumán is szerepelt a szerzemény, amely a 35. helyig tudott feljutni az slágerlistára az NSZK-ban, több mint tíz év után juttatva vissza oda az 1970-es évek népszerű előadóját. A nagylemez elsősorban Ausztriában fogyott jól: ott 30. helyet ért el az eladási listán, miközben az a Nyugat-Németország, amely 1976-ban még az Ein Bett im Kornfeldtől (Ágy a kukoricamezőn) volt hangos, szinte tudomást sem vett róla.

Márpedig a félig-meddig címadó (és az A oldal 1. helyére felvett) dal több mint figyelemreméltó. Igazi 80-as évek végi diszkós hangzás, kellemes dallam - valódi Schlager a legjobb fajtából. Ha mást nem, egy blogbejegyzést azért mindenképp megért.

1989. június 5-én jelent meg a nyugatnémet Depeche Mode, a Camouflage együttes (az első, még 1985-ben kiadott demókazettát nem számítva) második hivatalos nagylemeze, amely a brit példaképeket idéző Methods Of Silence címet kapta.

Az albumot áprilisban egy kislemez előzte meg, melynek A-oldalán a Love Is A Shield (A szerelem egy pajzs), hátoldalán pedig a The Story Of The Falling Fighters (Az eleső harcosok története) című dal kapott helyet. A dalok maxi verzióban (bakelit és CD formátumban) is megjelentek. A szerzők maguk a zenekar tagjai: Heiko Maile, Oliver Kreyssig és Marcus Meyn.

Az 1987-es The Great Commandmenttel ellentétben ez a szám már nem került fel az amerikai listára, csak a németajkú államokban lett sikeres - ott viszont nagyon. Az NSZK-ban ez volt az egyetlen Camouflage-dal, amely bekerült a Top 10-be (9. volt 1989. augusztus 5-én és 12-én) és nem kevesebb, mint 29 hétig, azaz több mint fél éven keresztül volt fent a slágerlistán. Ausztriában 11., Svájcban 29. helyezést ért el. A későbbiekben ezt nemhogy elérni, még megközelíteni sem sikerült soha többé.

1989-ben az Eurovíziós Dalfesztivál nyugatnémet előválogatójára is bejelentkeztek Heikóék: az Alexander Bassler és Bernd Kusserow által a Die Erben számára írt Bitte nicht nochmal című dal producerei voltak. Mint tudjuk, de sosem lehet elégszer ismételni: az előválogatón Nino de Angelo nyert a Fliegerrel. A Bitte nicht nochmal a hetedik helyen végzett - megelőzve többek között Francesco Napoli Viva l'amore című dalát.

Heiko Maile, az együttes alapító tagja igen érdekes, színes egyénisége a német zenei életnek. 1966. január 12-én az ausztráliai Bankstownban született. Az 1980-as, 90-es években elsősorban a Camouflage-zsal dolgozott, a 2000-es években viszont filmzeneszerzőként vált ismertté. Legnagyobb sikerét a Dennis Gansel által rendezett Wir sind die Nacht című filmmel érte el, de 2013-ban írt betétdalt a Tetthely-sorozatba is.

Visszatérve a Love Is A Shieldhez: természetesen ez a szám is a Depeche Mode világát idézi, nemcsak hangzásában, hanem hangulatában is. Sajnos az eredeti videoklip a jelen poszt megírásakor nem volt elérhető a Youtube videomegosztón, így most egy televíziós felvételellel örvendeztetem meg a késő nyolcvanas évek Nyugat-Németországának hozzám hasonlóan elvetemült rajongóit.

1. Mysterious Art: Das Omen
2. Neneh Cherry: Manchild
3. Roxette: The Look
4. Madonna: Express Yourself
5. Jason Donovan: Sealed With A Kiss
6. Cure: Lullaby
7. Don Johnson: Tell It Like It Is
8. David Hasselhoff: Is Everybody Happy
9. Gerry Marsden & Friends: Ferry Cross The Mersey
10. The Bangles: Eternal Flame
11. Camouflage: Love Is A Shield
12. Tone Loc: Funky Cold Medina
13. Holly Johnson: Americanos
14. Prince: Batdance
15. Queen: I Want It All
16. Holly Johnson: Americanos
17. Milli Vanilli: Blame It On The Rain
18. De La Soul: My Myself & I
19. Cyndi Lauper: I Drove All Night
20. Hanne Haller: Mein lieber Mann
21. Soul II Soul: Keep On Movin'
22. Kon Kan: I Beg Your Pardon
23. Madonna: Like A Prayer
24. David Hasselhoff: Looking For Freedom
25. Sinitta: Right Back Where We Started From
26. Paula Abdul: Forever Your Girl
27. Natalie Cole: Miss You Like Crazy
28. Simply Red: If You Don't Know Me By Now
29. Die Ärzte: Bitte bitte
30. Fine Young Cannibals: Good Thing
31. London Boys: Requiem
32. Donna Summer: This Time I Know It's For Real
33. Chris Thompson: The Challenge
34. Donna Summer: I Don't Wanna Get Hurt
35. Soulsister: The Way To Your Heart
36. Joe Cocker: When The Night Comes
37. Sandra: Around My Heart
38. Soul II Soul: Back II Life
39. The Bangles: Be With You
40. Debbie Gibson: Electric Youth

forrás: www.worldcharts.co.uk/archives/germany/ger85.htm
[letöltés ideje: 2014.07.12.]

Az 1963. március 1-jén a ma Mürstenmaifeldhez tartozó Mörz nevű településen született Thomas Andersről kevesen tudják, hogy már a Modern Talking előtt ismert énekes volt az NSZK-ban. Első kislemezét (Judy) 17 éves korában a CBS lemezkiadó jelentette meg, ahogy a következő kettőt is. Ekkor (azaz nem Dieter Bohlentől) kapta a Thomas Anders művésznevet - eredeti neve, mint az köztudott, Bernd Weidung.

1982-ben szerződött át a Hansa kiadóhoz. Ich will nicht dein Leben című dalának szerzői között ott találjuk a később a Silent Circle tagjaként, majd DJ Bobo producereként sikert sikerre halmozó Axel Breitungot, valamint a szintén világhírű Dr. Michael Kunzét és Uwe Bussét. Egy évvel később dolgozott először Bohlennel, a Was macht das schon című dal felvételénél, amely F. R. David Pick Up The Phone című slágerének német feldolgozása volt, amit további négy kislemez követett.

1984-87 között a Modern Talking tagjaként lett ismert a világ minden, zenei téren magára valamit adó országában. Talán még valamennyire az Egyesült Államokban is - ahová mindig is vágyott. 1987-ben elváltak útjaik Bohlennel. Egy ideig a popduó emlékéből élt, annak volt énekeseként adva koncerteket különféle egzotikus helyeken, majd úgy döntött, szólókarrierbe kezd. 1987 végén akkori feleségével, Norával Amerikába költözött.

1989. április 26-án, a TELDEC kiadónál jelent meg első, Modern Talking utáni (és angol nyelvű) szóló kislemeze, a Love Of My Own, melynek egyik szerzője is volt. (Társszerzőként közreműködött még Marc Cassandra, aki korábban Sandrával és Engelberttel is dolgozott együtt, a dal szövegét pedig Timothy Touchton, floridai származású, de Németországban is aktív szövegíró-zeneszerző írta.)

A Love Of My Own Thomas első szólókarrierjének (1987-1997) vitathatatlanul legnagyobb sikerű kislemeze volt. A 24. helyig jutott a német listán 1989 júniusában, amit csak 2003-ban, a Modern Talking második felbomlása után kiadott Independent Girllel (17.) sikerült felülmúlnia. Az angolszász országokban ugyanakkor elmaradt a várva várt áttörés - és ez a későbbiekben sem következett be.

Ami viszont igencsak érdekes: a Love Of My Own lett Magyarországon az 1989-es év dala a Pop-Tari-Top slágerlista összesítésében. Ennek nyilvánvaló oka, hogy hazánkban ekkor még igen nagy létszámú rajongótábora volt a Modern Talkingnak, akik két éve várták már, hogy újra felcsendüljön Thomas utánozhatatlan szépségű hangja.

Vajon ahhoz mit szóltak, amikor meglátták az énekes új, hangsúlyozottan macsós külsejét? A konszolidált kisvárosi német kislányt ugyanis egy borostás, hátul összefogott hajú, érzelmes latin férfi váltotta fel!

Ha nagyon alaposan nézzük végig az 1989. május-júniusi nyugatnémet slágerlistákat, feltűnhet a kellemes hangú diszkóénekes, Fancy neve is, aki szintén új kislemezzel jelentkezett ez év tavaszán. A No Tears című dal nem tudta megközelíteni a korábbi nagy slágerek sikerét, de a 44. helyig azért felkapaszkodott - legalább az NSZK-ban. Érdekesség viszont, hogy nem került fel az ugyanebben az évben kiadott All My Loving című albumra.

A dal egyik szerzője maga Fancy, aki mellett a szintén kiváló énekes Grant Miller és Alfons Weindorf neve szerepel a lemezborítón.

Az 1962-es születésű, azaz ekkor még mindössze 27 éves Weindorf fiatal kora ellenére régi motorosnak számított már a zenei világban. Már 18 éves korában közreműködött a két bátyja, Berthold és Hermann Weindorf által alapított Oktagon nevű jazz formációban, melynek két nagylemeze is megjelent (1980-ban az Oktagon, 1982-ben pedig az Orientation című). Hermann korábban a Passport nevű jazzegyüttes billentyűse volt.

Az Oktagon 1982-ben átalakult, újabb tagokkal (köztük egy újabb Weindorffal, Clemensszel) bővült és nevét Zara-Thustrára változtatta. Az első időkben német nyelven próbálkoztak, majd 1986-ban kiadták a már eurodiszkó stílusú, de a közreműködő zenészekhez méltóan igen igényes hangszerelésű Magic Nights című dalt, melyről kevesen tudják, hogy egyik szerzője (Alfons Weindorf és a kanadai Willi Morrison mellett) és producere nem más volt, mint a diszkózenei körökben Divine (You Think You're A Man) és a Dead or Alive (You Spin Me Round Like A Record) slágereivel elég jól ismert, az évtized végére pedig egyebek mellett Rick Astley, Kylie Minogue, Jason Donovan, a Bananarama és Donna Summer dalaival a popzene egyik legnagyobb sikerű slágergyárosává előlépő brit Pete Waterman.

Alfons Weindorf azonban ahelyett, hogy Angliába költözött volna, hogy a Stock-Aitken-Waterman trióval dolgozzon együtt, 1987-ben a Fancy-féle német "Hit Factory"-hez csatlakozott. Itt olyan előadók számára írt jobbnál jobb dalokat, mint Linda Jo Rizzo (Perfect Love), Mozzart (Jasmin China Girl) vagy épp szerzőtársai, Grant Miller (Breakaway) és Fancy (Flames Of Love). A következő évtized elején aztán az (1991. évi eurovíziós fesztiválon Németországot képviselő) Atlantis 2000 együttes frontembereként folytatta karrierjét, manapság pedig (mint oly sokan a korábbi eurodiszkó stílus nagyjai közül) elsősorban a Schlager műfajban jeleskedik.

Most azonban visszaugrunk 1989-be és a No Tears című Fancy-dal videoklipjében gyönyörködhetünk.

Hogy ki David Hasselhoff, azt mindenki tudja: amerikai színész, a nyolcvanas évek egyik ikonja, Michael Knight a Knight Riderből és a strandgatyás fickó a Baywatchból. No de hogy kerül ő ide?

Három okból: egyrészt nincs nyugatnémet nyolcvanas évekbeli feeling Michael Knight és a baywatchos strandgatyás csákó (Mitch) nélkül. Másrészt bár a marylandi Baltimore-ban született, családja Németországból származik - innen a németes hangzású név (a -hoff végződés a Hof, azaz udvar szóból ered). Ük-ükmamája a Brémától 30 kilométerre fekvő Völkersenből vándorolt be az Egyesült Államokba, ha hinni lehet a Wikipédiának (márpedig miért ne lehetne?), 1865-ben. 

A harmadik ok pedig nem más, mint Jack White, vagyis a kiváló nyugatnémet producer, a kifejezetten amerikai sorozatszínészek NSZK-beli zenei karrierjére specializálódott Horst Nussbaum. Ő 1940. szeptember 2-án született Kölnben és legnagyobb produceri sikerét az italodiszkó egyik alapművével, a tragikusan fiatalon elhunyt amerikai énekesnő, Laura Branigan (1957-2004) által énekelt világslágerrel, a Self Controllal érte el, de az ő nevéhez fűződik a Jacko egyik testvére, Jermaine Jackson és Pia Zadora által sikerre vitt When The Rain Begins To Fall is, szintén 1984-ből.

Ugyanebben az évben ő készített lemezt a Dallas c. TV-sorozatból megismert Afton Coopernek, azaz Audrey Landersnek, 1989-ben pedig Gary Cowtannel elővették a Marc Seaberg német énekesnek (eredeti neve: Franz Seeberger) 1979-ben írt Looking For Freedom című dalt és megkérték Hoffot, hogy volna szíves felénekelni. A Knight Rider sztárja volt szíves, a szám pedig hamarosan ott trónolt a nyugatnémet slágerlista első helyén.

A kislemez több mint félmillió példányban kelt el (platina) és nyolc héten át vezette a német listát, de a másik két, német kultúrkörhöz tartozó országban, Ausztriában és Svájcban is No.1 (sőt Svájcban az év slágere) lett. Franciaországban legjobb helyezése 12., Hollandiában 31. volt. Az angolszász világot persze nem tudta meghódítani. Olyannyira nem lehet senki próféta a saját hazájában, hogy Amerikában a dalt egyszer minden idők legrosszabb száz szerzeménye közé is beválogatták.

Hát igen: a németeknek, osztrákoknak, svájciaknak van ízlésük, az amcsik pedig - mint tudjuk - egész egyszerűen nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy "dallam". (Én szerencsére igen, hiszen nyugatnémet zenéken szocializálódtam, már óvodás koromban csak Boney M-et voltam hajlandó hallgatni, az amerikai rockzenétől a nem létező szőr állt fel a hátamon. Most, így negyven felett, némi kényszer hatására persze már utóbbit is meg tudom hallgatni - de hát az aggkori leépülés sajnos senkit sem kímél.)

Most viszont egy eredeti, hamisítatlan nyugatnémet melódia következik egy (német származású) amerikai művésztől, a Knight Rider, a Baywatch és újabban a Spongyabob sztárjától. Íme, a legenda maga: David Hasselhoff!

1. Roxette: The Look
2. Holly Johnson: Americanos
3. Mysterious Art: Das Omen
4. Cure: Lullaby
5. The Bangles: Eternal Flame
6. Madonna: Express Yourself
7. David Hasselhoff: Looking For Freedom
8. Tone Loc: Funky Cold Medina
9. Madonna: Like A Prayer
10. Gerry Marsden & Friends: Ferry Cross The Mersey
11. Queen: I Want It All
12. Kon Kan: I Beg Your Pardon
13. Neneh Cherry: Manchild
14. Fine Young Cannibals: Good Thing
15. Soulsister: The Way To Your Heart
16. Soul II Soul: Keep On Movin'
17. Kylie Minogue: Hand On Your Heart
18. Die Ärzte: Bitte bitte
19. Camouflage: Love Is A Shield
20. Simply Red: If You Don't Know Me By Now
21. Debbie Gibson: Electric Youth
22. Jody Watley: Real Love
23. Donna Summer: This Time I Know It's For Real
24. Sandra: Around My Heart
25. Joe Cocker: When The Nights Comes
26. Thomas Anders: Love Of My Own
27. De La Soul: My Myself & I
28. Paula Abdul: Straight Up
29. Paul McCartney: My Brave Face
30. Bananarama & La Na Nee Nee Noo Noo: Help
31. Bee Gees: Ordinary Lives
32. Jason Donovan: Too Many Broken Hearts
33. Natalie Cole: Miss You Like Crazy
34. Jacksons: Nothin' (That Compares To You)
35. Simple Minds: This Is Your Land
36. Soulsister: Like A Mountain
37. Jeremy Days: Brand New Toy
38. Coldcut & Lisa Stansfield: People Hold On
39. Nino de Angelo: Flieger
40. Belle Stars: Iko Iko

forrás: www.worldcharts.co.uk/archives/germany/ger85.htm
[letöltés ideje: 2014.06.20.]

Állócsillag - kevés előadóművészre illik jobban e megnevezés, mint Sandrára, aki 1989-ben egy kislemezzel jelentkezett, az azonban (az előző tizenkettőhöz hasonlóan) nagyon nagy sláger lett.

A dal címe Around My Heart, producere Michael Cretu, szerzői munkaközösségében pedig szokásos módon ott van Klaus Hirschburger, Hubert Kemmler és Marcus Löhr. Kevésbé ismert viszont a Peterson és Sör Otto's név. Vajon ezek kiket takarhatnak?

Előbbi nem más, mint a hamburgi születésű Frank Peterson, aki 1985-től (22 éves korától) volt tagja Sandra zenekarának - többek között ő játszotta a Maria Magdalena című világsláger billentyűs szólamát, a Loreennak pedig a szövegét írta Hirschburger szerzőtársaként. A kilencvenes években Cretu Enigma projektjének meghatározó tagja volt, majd ennek sikerén nekibuzdulva - Ibizáról Hamburgba hazatérve - ő is megpróbálkozott egy hasonló zenei világgal Gregorian néven. Az évtized közepén pedig olyan előadókkal dolgozott, mint Sarah Brightman, Princessa vagy a felejthetetlen Scatman John.

És hogy kicsoda Sör Otto's? Bevallom, fogalmam sincs. Sem az Around My Heart előtt, sem utána nem tűnik fel ez a szerzői név egyetlen lemezen sem a discogs.com adatbázis tanúsága szerint. Sör Otto's tehát egy igazi rejtély, mondhatni egy enigma.

Sandra 1989-es kislemeze, mint az elején említettük, nagy siker lett. A május 13-ai listán tűnt fel először a 64. helyen, majd hirtelen a Top 20-ban találta magát és ott is maradt hetekig. Legjobb eredménye a 11. hely volt, azaz egyetlen egy pozíció választotta el a legjobb tízbe kerüléstől. Eközben Top 20-as sláger lett Svájcban (19.), de Ausztriában (23.), sőt Franciaországban (28.) is népszerű volt.

Most pedig következzék egy részlet a Die Pyramide című ZDF-műsorból. A szép hangú művésznő, a mindig kiváló Sandra Ann Lauer énekel. A felvétel 1989. június 24-én készült - 25 évvel ezelőtt, az NSZK-ban.

Minden berzenkedésünk ellenére be kell ismernünk: az eurodiszkó csillaga 1989-ben már leáldozóban volt. A lágyan hömpölygő nyolcvanas évek után közeledtek az őrülten dübörgő kilencvenes évek.

A mindent elsöprő új stílus egyik első (és egyik legsikeresebb) előhírnöke Németországban a Mysterious Art nevű formáció volt, amelyet Mike Staab (Michael Staab) kiváló DJ és zenei producer alapított, miután meghallgatta Michael Krautter egyik szintetizátoros szerzeményét, amely nem volt más, mint a Das Omen ős-változata. Staab és Krautter mellett a csapat tagja lett Tillmann Uhrmacher gitáros, valamint két énekesnő: Nicole Kolb és Stephanie Matias (eredeti nevén Trautmann) is.

Átütő sikerű első kislemezük, a szintipop és a techno között egyfajta átmenetet képező Das Omen (Teil 1) 1989 tavaszán került a boltokba és óriási sikert ért el: hetekig vezette a slágerlistát az NSZK-ban, a két másik német ajkú államban, Ausztriában és Svájcban pedig a 2. helyre került. A discogs.com szócikke szerint ez volt az 1989-es év második legnagyobb példányszámban eladott kislemeze, amely több mint 400 ezer (más források szerint közel félmillió!) példányban kelt el - ezek az eladási számok ma már elképzelhetetlennek tűnnek.

A Mysterious Artról talán lesz még alkalmunk szólni, így szenteljük ezt a bejegyzést a tragikusan fiatalon, 49 éves korában elhunyt Mike Staabnak, aki 1960. április 5-én született a még épp Bajorországhoz tartozó, valójában Majna-Frankfurt vonzáskörzetében található Aschaffenburgban. Staab is Frankfurtban kezdett tevékenykedni és hamarosan a város zenei életének egyik ismert lemezlovasa lett.

1988-ban hozta létre két említett zenésztársával és a (szintén említett) két énekesnő közreműködésével a Mysterious Artot, majd a csapat felbomlása (1991) után 1994-ben az azonos kezdőbetűjű Magic Affairrel tért vissza és ért el hasonló sikereket. Emellett német és amerikai előadók lemezein is dolgozott, valamint számos 90-es évekbeli sztár (pl. a Culture Beat, La Bouche, Masterboy) számára készített remixeket.

2009 év elején újraalapította a Magic Affairt, melynek a visszatéréséhez igen nagy reményeket fűzött. Sajnos azonban az élet közbeszólt: Mike Staab 2009. május 11-én, szívroham következtében hirtelen elhunyt. Egykori zenésztársa, Tillmann Uhrmacher sincs már köztünk: ő 2011-ben, 44 évesen halt meg szintén tragikus hirtelenséggel.

Ezzel a blogbejegyzéssel ennek az együttesnek és fiatalon elhunyt alapítóinak, Mike Staabnak és Tillmann Uhrmachernek állítunk emléket.

Dieter Bohlen kiváló érzékkel használta fel a Rivalen der Rennbahn című sorozatot saját (majdnem egyszemélyes) együttese, a Blue System népszerűsítésére is. Bár már javában készültek az 1989-es új album dalai, a tévésorozat zenei anyagába nem egy teljesen új szerzemény, hanem a második, Body Heat című nagylemez egyik legjobb, de kislemezen korábban ki nem adott száma került bele.

A Love Suite című dal 1989. március 27-én jelent meg kislemezen, egy rövid "rádióképes" és egy több mint 5 perces maxi (Remix '89) verzióban. Ez lett a Body Heat albumhoz kapcsolódó negyedik kislemez, és - a tévésorozat sikerének hála - ez is bekerült a legjobb húsz dal közé a slágerlistán. E tekintetben példátlan a Blue System, sőt mondhatjuk hogy Dieter Bohlen karrierjében ez a nagylemez, ugyanis a My Bed Is Too Big legjobb slágerlistás helyezése 10., az Under My Skiné 6., a Silent Wateré 11. volt, 1989 áprilisában pedig a Love Suite is fent volt az első húsz között, sőt 1989. május 6-án a 14. helyen állt.

A szokás szerint Luis Rodriguez közreműködésével készült single-re felkerült még a Titanic 650604 című dal is, szintén a Body Heat című, 1988-as nagylemezről. Az albumok sikerlistájáról időközben már elsüllyedt korongon ez már nem segített, azonban életben tartotta a Blue System iránti rajongást a már javában készülő új albumig.

A videoklip hozza a Bohlentől megszokott hangulatot: festői szépségű sziget, gyönyörű kék tenger, pálmafák, csinos lányok, sunshine. A nagy zene- és életművész nem hazudtolta meg magát. Merüljünk hát el mi is a mindig felhőtlenül nyaraló 80-as évekbeli nyugatnémetek csodálatos világába, még ha csak három perc erejéig tudjuk is ezt megtenni:

Most - két újabb bejegyzés erejéig - folytatjuk a Rivalen der Rennbahn TV-sorozatot. Az elsőnek a széria legsikeresebb dala, a Nino de Angelo által énekelt Samuraj a tárgya. (Hasonló címmel Michael Cretunak volt már egy óriási slágere pár évvel korábban, azonban a két dal között semmi összefüggés nincsen. A Nino által énekelt ballada ugyanis nem a japán harcosokról, hanem a televíziós sorozat állat-főszereplőjéről, egy kiváló versenylóról szól.)

A kislemez 1989. április 3-án jelent meg, egy napon tehát az eurovíziós fesztiválra énekelt versenydallal, a Fliegerrel. Mind a maxi, mind a hagyományos single B-oldalán egy igazi különlegességre lelünk. A There's Too Much Blue In Missing You című Modern Talking-szám hallható ott ugyanis, Nino de Angelo előadásában. Mint mindenki tudja, ez volt a duó egyetlen olyan dala, amelyet Dieter Bohlen énekelt (ráadásul ő maga - azaz nem a szokásos négytagú kórus segítségével, hanem egyedül), emellett pedig 1985-ben a Ninóra mind hangjában, mind megjelenésében nagyon hasonlító John Christian (Ebony Eyes) is felénekelte.

Mindkét dal felkerült Nino 1989. április 4-én megjelent első (és mind a mai napig egyetlen) tisztán angol nyelvű nagylemezére, a Samuraj című albumra is. Ennek szintén érdemes gyorsan végigszaladni a tracklistjét, ugyanis itt is számos érdekességet találunk. A TV-sorozatból ismert Samuraj és Don't Kill It Carol, valamint az említett There's Too Much Blue In Missing You Modern Talking-szám mellett ott van például az If There Is One Thing That's Forever, vagyis a Flieger angol nyelvű kiadása. És sorolhatnánk. Igazi mestermű az album - főleg a hagyományos Bohlen-balladák kedvelőinek ajánlom, nekik kötelező darab!

A Samuraj 1989. április 29-ére a 11. helyre kúszott fel a nyugatnémet listán, majd egész májusban Top 20-as sláger volt. A dalhoz a TV-sorozat filmkockáinak felhasználásával készített videoklip igazi ritkaság, azonban egy Szergej Haljapin nevű orosz youtube-felhasználónak hála jelenleg épp elérhető a legnagyobb videomegosztó site-on. Reméljük, ez így is marad. Íme: 

Ha már az előző bejegyzésben visszakanyarodtunk az Eurovíziós Dalversenyhez, ideje egy kis kitérőt tennünk a "keleti határvidék", azaz Ausztria felé is. Nem, kivételesen nem a 2014. évi fesztiválon "szakállas énekesnőként" megismert, kiváló hangú álszakállas férfi, Conchita Wurst remekbe szabott, világméretű polgárpukkasztásáról lesz most szó, hanem arról a dalról, amely 1989-ben, azaz épp huszonöt évvel ezelőtt az előkelő ötödik helyen végzett az összesítésben.

Az eladó keresztneve szintén Thomas, de családneve nem Neuwirth. A fiatal, a dalverseny idején alig több mint 19 éves énekest Thomas Forstnernek hívják és 1969. december 3-án született a leginkább egy lemezkiadó márkanevére emlékeztető alsó-ausztriai Deutsch-Wagramban, amely alig pár kilométerre fekszik a szafariparkjáról közismert Gänserndorftól; a szám pedig a Nur ein Lied (Csak egy dal), melyet az 1989-ben dalszerzőként újra sikert sikerre halmozó Dieter Bohlen írt állandó slágerszöveg-író partnerével, Joachim Horn-Berngesszel.

Forstnernek három kislemeze is megjelent a Nur ein Lied előtt: 1987-ben a She's Always A Lady és a South African Children, 1988-ban pedig egy Vera című dal, melynek ő maga írta a szövegét. 1989-ben még ír neki egy másik dalt is Dieter Bohlen (Wenn nachts die Sonne scheint), 1991-ben a Venedig im Regen című szerzeménnyel újból szerencsét próbál az eurovíziós fesztiválon, majd néhány mérsékeltebb visszhangú kislemez után, a kilencvenes évek közepén befejezi előadói pályafutását és ma már visszavonultan él szülőfalujában. Kicsit megkopaszodva, kicsit szakállasan (úgy látszik, a sógoroknál ez mostanság a menő).

A Nur ein Lied viszont annak idején óriási sláger volt Ausztriában, 1989. május közepén még vezette is az osztrák slágerlistát (azaz bizony ott a helye Bohlen No.1 slágereinek meglehetősen szép méretű gyűjteményében). Angol változatban is kiadták, Song Of Love (Szerelmes dal) címmel, melynek az az érdekessége, hogy Az Öreg (Der Alte) című népszerű ZDF-krimisorozat "A játéknak vége" (Das Spiel ist aus) című epizódjának a betétdala volt.

Most azonban az eredeti, német nyelvű változat következik - mégpedig egyenesen Lausanne-ból, a dalfesztiválról:

Mint már láthattuk, az 1989. évi Eurovíziós Dalfesztiválon az NSZK-t Nino de Angelo képviselte a Dieter Bohlen által írt Flieger című csodálatos balladával. Nem kevésbé érdekes azonban a nyugatnémet előválogatás második helyezettje, a Xanadu nevű együttes sem.

A csapatot ugyanis nem más alapította, mint a Bad Boys Blue mögött is álló zeneszerző-producer, Tony Hendrik, két legismertebb tagja pedig David Brandes és Lyane Leigh volt, akik a 90-es évek népszerű dance-projektjében, az E-Roticban is együtt dolgoztak (Brandes producerként, Leigh pedig mint énekesnő).

A dalversenyre az Einen Traum für diese Welt (Egy álmot ennek a világnak) című dallal neveztek, melyet Hendrik a keletnémet tánczene egyik régi motorosával, Burkhard Laschsal közösen írt, producertársa pedig természetesen nem volt más, mint felesége, Karin "van Haaren" Hartmann.

Az 1940. augusztus 23-án a ma Sachsen-Anhalt tartományhoz tartozó Eislebenben született Laschnak a hatvanas évek második felétől szinte megszámlálhatatlan slágere jelent meg a legendás AMIGA kiadónál, 1986-ban azonban úgy döntött, pályafutását a továbbiakban a Bundesrepublikban folytatja a nyugatiak által csak "sogenannte DDR"-nek, azaz "úgynevezett Német Demokratikus Köztársaságnak" hívott NDK helyett. Mivel valamilyen tévedés folytán nem lőtték le a határon, nemsokára Merci-slusszkulcsot pörgethetett gitárpengetésben megfáradt ujjai körül a Wartburgé helyett - a H+N srácokhoz hasonlóan. 

A Hendrikkel közösen a Xanadu számára írt eurovíziós pályamunka kellemes (a hagyományos Schlager mellett leginkább az ABBA és a 70-es, 80-as évek fordulójának diszkózenéjének napfényes világát ötvöző) hangzása, valamint a (micsoda véletlen: 1980-ban egy Xanadu című, az Electric Light Orchestrával közösen előadott dallal is sikert elért) Olivia Newton-Johnra emlékeztető énekesnő ellenére sem ért el számottevő sikert. 1989. május 13-án mindössze a 75. helyig sikerült felkapaszkodnia a nyugatnémet listán.

1. David Hasselhoff: Looking For Freedom
2. Roxette: The Look
3. Madonna: Like A Prayer
4. Holly Johnson: Americanos
5. Cure: Lullaby
6. Soulsister: The Way To Your Heart
7. The Bangles: Eternal Flame
8. Paula Abdul: Straight Up
9. Bee Gees: Ordinary Lives
10. Simple Minds: Belfast Child
11. Fine Young Cannibals: Good Thing
12. Fine Young Cannibals: She Drives Me Crazy
13. Sandra: Around My Heart
14. Bananarama & La Na Nee Nee Noo Noo: Help
15. Nino de Angelo: Samuraj
16. Nino de Angelo: Flieger
17. Robin Beck: Save Up All Your Tears
18. Jeremy Days: Brand New Toy
19. Donna Summer: This Time I Know It's For Real
20. Kon Kan: I Beg Your Pardon
21. Jason Donovan: Too Many Broken Hearts
22. Tone Loc: Funky Cold Medina
23. Inner City: Ain't Nobody Better
24. Coldcut feat. Lisa Stansfield: People Hold On
25. Womack & Womack: Celebrate The World
26. Blue System: Love Suite
27. Texas: I Don't Want A Lover
28. Soul II Soul: Keep On Movin'
29. Holly Johnson: Love Train
30. Marc Almond w. Gene Pitney: Something's Gotten Hold Of My Heart
31. Tone Loc: Wild Thing
32. Kylie Minogue: Hand On Your Heart
33. Roy Orbison: You Got It
34. Ten City: That's The Way Love Is
35. Phil Collins: In The Air Tonight (Remix)
36. Hithouse: Move Your Feet To The Rhythm Of The Beat
37. Les McKeown: It's A Game
38. Mike & The Mechanics: The Living Years
39. Original Naabtal Duo: Schutzengel blieb bei mir
40. Neneh Cherry: Buffalo Stance

forrás: www.worldcharts.co.uk/archives/germany/ger85.htm
[letöltés ideje: 2014.05.20.]

Az 1982-ben Münsterben Marian Gold (Hartwig Schierbaum) és Bernhard Lloyd (Bernhard Gößling) által alapított Alphaville a nyolcvanas évek egyik meghatározó együttese volt. 1984-ben megjelent, Forever Young című első albumuk (a címadó dalon kívül olyan gigaslágerekkel, mint a Big In Japan vagy a Sounds Like Melody) az évtized legnagyszerűbb zenei teljesítményeinek egyike. 

A trió - melynek az alapítókon kívül 1985 januárjáig Frank Mertens (Frank Sorgatz), ezt követően Ricky Echolette (Wolfgang Neuhaus) volt a harmadik tagja - 1989. április 4-én jelentette meg harmadik nagylemezét, amely a Breathtaking Blue (azaz Lélegzetelállítóan Kék) költői címet kapta. Az LP nem ért el érdemleges sikert sem Nyugat-Németországban, sem Európa más országaiban: legjobb helyezése az NSZK lemezeladási listáján a 49. volt.

Az album megjelenését szokás szerint egy kislemez piacra dobása előzte meg még márciusban - ez volt a Romeos. Érdekessége, hogy ez volt az együttes történetének első olyan kislemeze, amely (a kilencvenes években nagy népszerűségre szert tevő, de ekkor még meglehetősen ritka) Maxi CD formátumban is megjelent.

A hagyományos és a CD-formátumú maxi egyaránt három számot tartalmazott: a Romeos nagylemezről már ismert 5 és fél perces, azaz már eleve nem rövid változatát (LP version) és egy 8:37 perces maxi verziót, valamint a Headlines című, szintén Gold/Lloyd/Echolette szerzeményként jelölt számot (amely nem szerepelt az albumon). A rádiókban játszott négyperces "vágott" változat kereskedelmi forgalomban csak bakelit kislemezen volt kapható.

A dal viszonylag sokáig fent volt a nyugatnémet slágerlistán. 1989. május elejére a 45. helyig jutott, de alapvetően inkább a 60. hely környékén tanyázott, azaz nagyjából az 1986-os Jerusalem teljesítményét ismételte meg, messze elmaradva a még eredeti felállásban, Frank Mertensszel együtt kiadott első három kislemez sikereitől.

És igen: a Rivalen der Rennbahn-tsunami folytatódik. 1989 áprilisában ugyanis a TV-sorozat Dieter Bohlen által írt betétdalainak egész sora robbant be a nyugatnémet slágerlista csodás világába. Ezek közül is kiemelkedik az a ballada, amelyet Dieter az általa egyszer minden idők legjobb hangú német énekesnőjének nevezett Marianne Rosenbergnek nevezett, aki idén (2014-ben) egyébként zsüritag-társa is volt a Deutschland sucht den Superstar című tehetségkutató műsorban.

Marianne Rosenberg 1955. március 10-én született Berlin-Lankwitzben. Édesapja, Otto Rosenberg a német szinti és roma közösség egyik meghatározó egyénisége volt - nem mellesleg Auschwitz-túlélő.

Marianne nagyon fiatalon tűnt fel a német könnyűzenében. Első, kislemezen kiadott dalát, amely a Mr. Paul McCartney címet viselte, 1969-ben, 14 éves korában énekelte. Két évvel később (16 éves korában!) már két Top 10-es sláger is fűződött a nevéhez, a Fremder Mann és az Er ist nicht wie Du. Utóbbi érdekessége, hogy nagylemezen 1973-ban, az Ihre großen Erfolge című válogatás-korongon jelent meg először. Ez volt sokáig az énekesnő legnagyobb sikere is, ugyanis a lista 5. helyéig jutott. Ezt csak 1976-ban sikerült felülmúlnia a Marleen című dallal, amely szintén 5. volt, de elsőként a határokon túl, a nem túl messzi Ausztriában is felkerült a slágerlistára, ahol 24. helyezést ért el.

A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek végén úgy tűnt, vége szakad a sikerszériának és lassan elfeledkezik a közönség Rosenberg kisasszonyról. 1982-es Ich sah deine Tränen című szomorkás dala után hosszú ideig nem adott ki kislemezt, 1984 után (Spiegelbilder) pedig albumot sem. 1989-ben aztán Dieter Bohlen felkérte, hogy énekelje fel az I Need Your Love Tonight című, angol nyelvű balladát - első angol dalát - a Rivalen der Rennbahn soundtrackre. Marianne igent mondott a felkérésre, és a kooperációból egy igen szép, érzelmes, dallamos nóta született. 

Az I Need Your Love..., amelynek Bohlen egy rövidebb "rádió" és - Countdown GTO projektnéven - instrumentális (ének nélküli) változatát is feltette a szokás szerint Luis Rodriguezzel közösen készített kislemezre, napra pontosan 25 évvel ezelőtt, 1989. május 6-án érte el legjobb helyezését az NSZK lemezeladási listáján: ekkor az 56. helyen állt. Mindez átmenetileg visszahozta a művésznőt a zenei élet élvonalába, de a korábbi nagy sikereket már nem sikerült megismételnie. Dieter azonban nem volt hálátlan: amikor 1994-ben újabb filmsorozat dalainak komponálására kapott megbízást (Die Stadtindianer), ismét gondolt Mariannéra és írt neki egy hasonlóan szép dalt, Anywhere I Lay My Head címmel.

Sajnos az I Need Your Love Tonight-hoz azonban vagy nem készült videoklip és értékelhető televíziós felvétel, vagy csak az internetes videomegosztókon nincs fent ilyen (vagy én nem találtam). Így arra kérnék mindenkit, elégedjünk meg egy fotókból összevágott "amatőr videóval", melyben a kép alsó részén olvasható dalszöveg és annak román fordítása kárpótolhat bennünket. Legalábbis azokat, akik értenek románul.

Az 1989. áprilisi slágerlistákon két új dallal is jelentkezett a német Nino de Angelo (nem összetévesztendő a kiváló nápolyi énekessel, Nino d'Angelóval), aki Drafi Deutscher örökbecsű Jenseits von Edenjével 1983 egyik legnagyobb slágerét énekelte, amely egy időben vezette a nyugatnémet, osztrák és svájci listákat.

Nino Domenico Gerhard Gorgoglione néven született 1963. december 18-án Karlsruhéban. Családnevéből láthatóan olasz származású. Első ismert dala a brit OMD (Orchestral Manoeuvres in the Dark) egyik dalának, a Souvenirnek a német nyelvű átirata volt 1982-ben, Und ein Engel fliegt in die Nacht (kb. És egy angyal száll ki az éjbe) címmel. A dal az 52. helyig jutott a német slágerlistán. Az 1983 novemberében kiadott negyedik kislemez, a már említett, Drafi által írt Jenseits von Eden viszont meghozta az áttörést. Ezt azonban egy mérsékeltebb siker (Atemlos, 1984) után gyors süllyedés követte.

1989-ben Dieter Bohlen visszahozta ezt a csodálatos hangú énekest a köztudatba. Egyrészt ő lett az egyik "húzóembere" az egyik korábbi bejegyzésünk tárgyát képező Rivalen der Rennbahn filmzenei albumnak, másrészt a Poptitán által írt Flieger című dallal indult Nino az 1989. évi eurovíziós dalfesztivál (nyugat)német előválogatóján, amelyet meg is nyert. Az Eurosongon végül csak a 14. helyezést sikerült elérnie, Dieter azonban az osztrák színekben induló Thomas Forstnernek írt Nur ein Lied 5. helyével vigasztalódhatott. (Mindkét dal szövegét Joachim Horn-Bernges szerezte, aki a német nyelvű Bohlen-dalok egyik stabil szövegírója volt.)

A Flieger gyönyörű, magával ragadó dallamú, igazi klasszikus Bohlen-ballada, e sorok írójának szerény, de csöppet sem elfogulatlan véleménye szerint a Mester zeneszerzői pályafutásának egyik csúcspontja. (Sok égbe törő csúcspontjának egyike legalábbis.) 

Az 1989. május 6-ai slágerlistán a 13. helyen található dal érdekessége, hogy angol nyelven is megjelent az 1989 áprilisában kiadott Samuraj című albumon, amely teljes egészében Dieter Bohlen produkciója és kizárólag angol nyelven írt számokat tartalmaz. Nem úgy, mint a szintén 1989. áprilisi Flieger című nagylemez, amely német nyelvű, és amely döntően (az Al Camarro művésznevet használó) Alexander Seidl és Joachim Horn-Bernges közös szerzeményeit sorakoztatja fel.

Nem kevésbé érdekes, hogy ez utóbbi albumon (Flieger) is található azért még egy Bohlen-szám, a Laureen (az azonos című, Samuraj-albumon szereplő angol dal német változata), melynek a szövegét az a Dr. Michael Kunze szerezte, akiről már volt alkalmunk egy külön bejegyzésben részletesen is megemlékezni.

E röpke bevezető után csendüljön fel a Flieger csodaszép dallama, mégpedig az Eurovíziós Dalfesztiválról készült televíziós felvételen. Hallgassuk illő áhítattal Nino de Angelo utánozhatatlan hangját!

1. David Hasselhoff: Looking For Freedom
2. Madonna: Like A Prayer
3. Paula Abdul: Straight Up
4. Simple Minds: Belfast Child
5. Soulsister: The Way To Your Heart
6. Fine Young Cannibals: She Drives Me Crazy
7. Marc Almond with Gene Pitney: Something's Gotten Hold Of My Heart
8. Bananarama & La Na Nee Nee Noo Noo: Help
9. Holly Johnson: Love Train
10. Roy Orbison: You Got It
11. Bee Gees: Ordinary Lives
12. Roxette: The Look
13. Robin Beck: Save Up All Your Tears
14. Neneh Cherry: Buffalo Stance
15. Phil Collins: In The Air Tonight (Remix)
16. Mike & The Mechanics: The Living Years
17. Jeremy Days: Brand New Toy
18. Ten City: That's The Way Love Is
19. Blue System: Love Suite
20. Depeche Mode: Everything Counts
21. Michael Jackson: Leave Me Alone
22. Bobby Brown: My Prerogative
23. Tone Loc: Wild Thing
24. Womack & Womack: Celebrate The World
25. Geoffrey Williams: Cinderella
26. Tanita Tikaram: Twist In My Sobriety
27. Texas: I Don't Want A Lover
28. Jason Donovan: Too Many Broken Hearts
29. Robin Beck: First Time
30. S-Express: Hey Music Lover
31. Donna Summer: This Time I Know It's For Real
32. Tony Carey: Room With A View
33. Robert Howard & Kym Mazelle: Wait
34. Simply Red: It's Only Love
35. Living In A Box: Blow The House Down
36. Beach Boys: Kokomo
37. Alan Price: Changes
38. Mandy Winter: He's A Man
39. Deborah Sasson: Passion & Pain
40. Sandra: We'll Be Together

forrás: www.worldcharts.co.uk/archives/germany/ger85.htm

[letöltés ideje: 2014.04.13.]