Az eurodiszkó gyöngyszemei Dieter Bohlen, Tony Hendrik, Axel Breitung, Michael Cretu és társaik műhelyeiből. Az NSZK legszebb pillanatai, avagy Schlager goes international!!!
Leeroy of SMV Design:
Én igazából elektronikus zene-hívő vagyok, ám szívesen nézek vissza a gyökerekhez, legyen az akár ... (2017.09.21. 18:44)A West Germany Blog vége... vagy mégsem?
Leeroy of SMV Design:
Na igen, ám azért minden magyar pophulladékról nem értesültem én sem. :) (2017.09.21. 18:40)Fancy: Fools Cry
És következzék ismét a Silicon Dream együttes "Hány bőrt lehet még lehúzni az Electrica Salsáról?" című száma, amelynek jelen verziója a Jimmy Dean Loved Marilyn (Film Ab) címet viseli, azaz a nagy Marcello után két másik halhatatlan ikonnak, a fiatalon elhunyt James Deannek és a szintén fiatalon elhunyt Marilyn Monroe-nak állít emléket.
Klaus Munzert ismét kitett magáért. Az 1988 áprilisában, kislemezen harmadikként megjelent Silicon Dream-dal szövege gegek sorozata, ahogy azt már megszokhattuk. Amint korábban is, most is azt tartjuk indokoltnak, ha kommentár helyett idézünk belőle:
Highnoon in HolIywood: here comes Gary Cooper, Charlie Chaplin dances good, wild as supertrooper. Rambo in studio one kills an alligator, Arnold Schwarzenegger's son beats the terminator.
vagy:
Some like it hot Some like it not in swimming-pool Some like it hot Some like it not - I like it cool.
Hát igen, van aki forrón szereti, van aki nem - én pedig Klaus Munzert parodisztikus diszkóvilágát szeretem nagyon. Pont, ahogy a következő videón vagyon. A díszlet és a jelmezek: egy vagyon.
Bántóan régen foglalkoztunk már C. C. Catch-csel, az eurodiszkó királynőjével, Dieter Bohlen slágergyárának talán a Modern Talking után legszebben virágzó virágával.
Caro harmadik albuma, a Like A Hurricane 1987 őszén került a boltokba, de ezt elég nagy csend követte. Az album előhírnökeként korábban megjelent két kislemezt (Are You Man Enough / 1987. május és Soul Survivor / 1987. szeptember) nem követték újabb megjelenések - annak ellenére sem, hogy mindkét single Top 20-as volt.
1988 májusában aztán berobbant a piacra a még az előzőeknél is pörgősebb és modernebb hangzású House Of Mystic Lights, amelyet hamarosan követett egy válogatáslemez, amely a Diamonds - Her Greatest Hits címet viselte. Ennek az albumnak a tracklistje igen sok (kellemes) meglepetéssel szolgált a rajongóknak, ugyanis két szempontból is több volt ez a szokásos "életmű válogatásoknál".
Egyrészt azok a dalok, amelyek az első albumon még hosszabb verzióban voltak hallhatóak, ide felkerültek rövidebb, "rádiós" változatban (a 'Cause You Are Young például egy ultrarövid háromperces változatban hallható).
Ami azonban még ennél is izgalmasabb: helyet kapott a lemezen három, albumon soha korábban ki nem adott szám - mindhárom Bohlen-szerzemény természetesen. A kislemezen májusban megjelent House Of Mystic Lightsmindkét ismert változatban (Radio Swing Mix és Long Version - Dance Mix) felkerült, emellett pedig hallható az albumon két teljesen új dal is, a Don't Shoot My Sheriff Tonight és a Do You Love As You Look. E két utóbbi szám csak a Diamonds albumon volt elérhető egészen a kilencvenes évek végén - kétezres évek elején megjelent több CD-s válogatáscsomagokig.
A House Of Mystic Lights amúgy már önmagában is különlegességnek számít a művésznő életművében, ugyanis - mint azt egyik kedvenc "társblogomról" megtudhattam - annak rapbetétjét nem más adta elő, mint a később a holland Twenty 4 Seven formációból, majd saját Captain Hollywood Project nevű projektjéből mindenki által Captain Hollywood néven megismert és megkedvelt amerikai Tony Dawson Harrison.
Bár a dal végül csak a 22. helyre "volt jó" a nyugatnémet listán (az osztrák és svájci slágerlistákat a Soul Survivorhoz hasonlóan pedig még csak meg sem legyintette), a világ zenetörténete már csak a refrén galaktikusan zseniális dallamvezetése és Captain Hollywood - az alábbi klipben 2 perc 19 másodperctől hallható - világtörténelmi jelentőségű rapbetétje okán is méltán tartja számon az amúgy is igen gazdag és mindenkor a legmagasabb művészi színvonalat képviselő C.C.Catch-életmű legkiválóbb darabjai között.
Mint egy tavalyi bejegyzésben már utaltunk rá, a nyolcvanas évek elején Baden-Württembergben német fiatalok által alapított, szintipop stílust játszó Camouflage együttes 1987-ben, The Great Commandment címmel megjelent első kislemezével igen nagy sikert aratott (az NSZK-ban 14. helyet, az amerikai Billboard Dance Charton pedig No.1 helyezést értek el vele).
A második single 1988. március 21-én jelent meg és a Strangers' Thoughts, vagyis Az idegenek gondolatai címet kapta (a lemezborítóról egyébként az aposztróf lemaradt, de azt nem tudjuk, hogy ez szándékosan történt vagy egyszerű elírásról, nyomdahibáról van szó - mindenesetre a slágerlistákra Strangers Thoughts címmel került fel a dal, amit lefordítani nem igazán lehet).
A kislemez a Metronome kiadónál megjelent első hivatalos album (Voices & Images) egyik dala is volt egyben. Az album és a dal egyaránt népszerű volt: előbbi a 16., utóbbi a 20. helyig jutott a nyugatnémet listákon). Természetesen a Strangers Thoughts is a nagy példakép Depeche Mode "sötétebb" világát idézi, azaz az elektronikus zene dallamos, melankolikus irányzatához tartozik.
1. France Gall: Ella Elle La 2. S-Express: Theme from S-Express 3. New Order: Blue Monday 1988 4. Ofra Haza: Im Nin Alu 5. Mory Kante: Yeke Yeke 6. Chris Norman: Broken Heroes 7. Yello: The Race 8. Eighth Wonder: I'm Not Scared 9. Natalie Cole: Pink Cadillac 10. Herbert Grönemeyer: Was soll das 11. Kylie Minogue: Got To Be Certain 12. Pet Shop Boys: Heart 13. Blue System: My Bed Is Too Big 14. Fancy: Flames Of Love 15. Eddy Grant: Gimme Hope Jo'anna 16. Depeche Mode: Little 15 17. Kim Wilde: Hey Mr. Heartache 18. Pebbles: Girlfriend 19. Taylor Dayne: Prove Your Love 20. Salt'N'Pepa: Push It 21. Guesch Patti: Let Be Must The Queen 22. C. C. Catch: House Of Mystic Lights 23. Hazell Dean: Who's Leaving Who 24. Samantha Fox: Naughty Girls 25. A-ha: Stay On These Roads 26. Francesco Napoli: Balla... Balla 27. Bros: Drop The Boy 28. Jermaine Stewart: Get Lucky 29. Michael Jackson: Dirty Diana 30. Prince: Alphabet Street 31. George Michael: One More Try 32. Rod Stewart: Lost In You 33. Mandy Smith: Boys & Girls 34. Erasure: Ship Of Fools 35. Bananarama: I Want You Back 36. Joyce Sims: Walk Away 37. Alf: Stuck On Earth 38. Les McKeown: She's A Lady 39. O.K.: Okay 40. Jule Neigel & Band: Schatten an der Wand
Amikor Dieter Bohlen 1987-ben megalapította Blue System nevű együttesét, úgy döntött, hogy leráz magáról minden béklyót. Érezhetően elege lett abból, hogy folyamatosan meg kell felelnie az egyre szigorúbb elvárásoknak. Az új projekt így a próbálkozásoké lett, kezdve az első dallal (Sorry Little Sarah), amely némi meglepetést okozott épp emiatt a Modern Talking-os hangzáshoz szokott rajongóknak.
Hasonló meghökkenést váltott ki az 1988 áprilisában, a második album előhírnökeként megjelent új kislemez, a My Bed Is Too Big is. A dal, amelynek címét leginkább úgy helyes fordítani, hogy Nélküled üres az ágyam, a Bohlentől korábban megszokotthoz képest keményebb, erőteljesebb diszkós hangzást hozott. E sorok írója először 1988 nyarán, az NSZK-ban hallotta ezt a számot a Super Willi's Powerhits című válogatáskazettán, és hirtelen nem is tudta, mit kezdjen vele... Aztán persze hamar megkedvelte és hallgatja máig, nagy szeretettel!
Egy a lényeg: ne a Modern Talkingot várjuk, hanem készüljünk fel valami újra, annak ellenére, hogy a háttérben ott dolgozott a felvételnél a régi barát és társproducer, Luis Rodriguez is. (A zenét és a szöveget természetesen Dieter Bohlen írta.)
A My Bed Is Too Big kereskedelmi szempontból eredményesebb lett, mint a romantikusabb hangvételű Sorry Little Sarah: az NSZK-ban, bár éppen csak, de bekerült az első tízbe, az osztrák slágerlistán pedig 4. helyezést ért el, ami már-már a Modern Talking sikereit idézte.
Nekünk, magyaroknak külön érdekesség, hogy az Animal Cannibals nevű rapper-duó Reggel, délben, este című, 1996-ban a Magneotonnál kiadott második hivatalos albumán megjelent magyar nyelvű feldolgozása Az én ágyam túl nagy címmel - azaz legalábbis a refrént tekintve tükörfordításban (egyébként persze Qka MC-ékhez méltóan elég szabadon értelmezve a feldolgozás fogalmát).
Természetesen most nem ezt, hanem a maxin öntudatosan három verzióban (köztük a No Longer Too Big Bed Mix alcímű, erotikusan kis mértékben túlfűtött hosszabb változatban is) kiadott eredetit fogjuk látni és hallani, 1988-ból.
A videoklip a Bohlen által csodált és többször is (sajnos sikertelenül) meghódítani próbált Egyesült Államokban játszódik, Dieter pedig a Blue System első éveiben oly nagy előszeretettel viselt "buggyos" farmerdzsekiben, hosszú hajjal és "Top Gear" napszemüvegben jelenik meg. Íme, a késő nyolcvanas évek egyik definitív produkciója - küldjük mindazoknak, akik szeretik, és különösen azoknak, akik MÉG nem...
1988 az eurodiszkó irányzat egyik utolsó nagy éve is volt. Talán az utolsóelőtti. Többek között ekkor jelent meg a stílus egyik meghatározó jelentőségű dala, a Flames Of Love, amely Fancy (Manfred Alois Segieth) harmadik nagylemezének első száma, egyben címadó szerzeménye volt. Egy év pihenés után jelentkezett ezzel az albummal a művész, amelyről azonban egy dal, a China Blue már 1987 év végén megjelent.
A Flames Of Love a jól ismert szerzői trió, Alfons Weindorf, Sabrina Lorenzés a Tess Teiges művésznevet használó Fancy alkotása. A kislemez B-oldalán az Anthony Monnés Shane Dempseyáltal írt Bodyguard kapott helyet.
A single-nek a német slágerlistán mindössze a 14., Ausztriában pedig a 13. helyig sikerült felkapaszkodnia - ami a zenei stílus népszerűségének évtizedvégi sajnálatos hanyatlását mutatja -, azonban a diszkókban, klubokban méltán vált igen népszerűvé. Tíz évvel később, a nagy retrodiszkó láz kellős közepén újra kiadták (Flames Of Love '98 címmel, modernebb hangszereléssel és persze kellőképp felpörgetve), így a fiatalabb generáció is megkedvelhette.
Fülbemászó dallama sokak számára ismert, és ma már kevesen hinnék, hogy a maga idejében, 1988-ban, azaz huszonöt évvel ezelőtt nem vezette legalább ötven ország slágerlistáját...
1988. március 28-án jelent meg a német zene állócsillaga, Herbert GrönemeyerÖ (szabad magyar fordításban: Ö) című nagylemezéről kimásolt első kislemez, a Was soll das? A nagylemez - Grönemeyer harmadik No.1 albuma az NSZK-ban - vezette a nyugatnémet, osztrák és svájci eladási listát, és közel kétmillió példányban kelt el.
Grönemeyer 1956. április 12-én született Göttingenben, és első albuma 1979-ben jelent meg az Intercord kiadónál, Grönemeyer címmel. A rockos hangvételű kiadvány szinte visszhangtalan maradt, csakúgy, mint ezt követő további két nagylemeze, az 1980-as Zwo (Kettő) és az 1982-es Total Egal (Tökmindegy). Az 1983-as Gemischte Gefühle (Vegyes érzések, azaz Mixed Emotions) már százezres nagyságrendű eladásokat produkált és fel is tűnt a lista alsóbb régióiban.
Egy évre rá aztán bekövetkezett az áttörés: 1984 augusztusában megjelent a 4630 Bochum című album (a 4630 nem más, mint Bochum postai irányítószáma - Grönemeyer egyéves kora óta ebben a városban élt, azaz inkább bochumi, mint göttingeni). A nagylemez több mint két és félmillió példányban kelt el, az NSZK-ban vezette az eladási listát, de népszerű lett a másik két jelentős németajkú piacon, Ausztriában (No.7) és Svájcban (No.12) is. A dalok sikere kevésbé volt átütő, de az első kislemez - Grönemeyer egyik meghatározó dala, a Männer (azaz Férfiak) - azért bekerült az első tíz közé a nyugatnémet slágerlistán.
Érdekesség, hogy az ugyanerről az albumról kimásolt és magyarra nehezen lefordítható című Flugzeuge im Bauch igen mérsékelt sikert ért csak el (a 44. helyig jutott a listán), azonban a Gute Zeiten, schlechte Zeiten című RTL-szappanopera sztárja, Oliver Petszokat (azaz Oli P) 1998-ban feldolgozta és - némi túlzással - világslágert, de legalábbis világ-Schlagert csinált belőle (az immár egyesült német lista mellett meghódítva az osztrák és a svájci slágerlista csúcsát is)!
Visszatérve Grönemeyerhez: a 4630 Bochum példátlan szériát indított el: innentől kezdve szó szerint az összesalbuma No.1 lett Németországban! Az 1986 áprilisában megjelent Sprünge és az 1988-as Ö az NSZK, Ausztria és Svájc nagylemez-eladási listáját egyaránt vezette, és hasonló tripla sikert ért el a legutóbbi három (!) Grönemeyer-album is (2002: Mensch, 2007: 12, 2011: Schiffsverkehr). Az 1990-1998 közötti három nagylemez (1990: Luxus, 1993: Chaos, 1998: Bleibt alles anders) "legfeljebb" dupla (német-osztrák) No.1 volt - a Chaos német No.1 és osztrák No.2.
Döbbenetes sikersorozat ez egy egészen kiváló előadótól, aki - mint a fenti felsorolásból is jól látszik - egyáltalán nem ontja magából a lemezeket. Van, hogy évekig "pihen" (persze ekkor is alkot és koncertezik - megjegyzendő, hogy koncertalbumai is igen sikeresek voltak), de ha jelentkezik valamivel, az azonnal arannyá, sőt platinává változik.
Grönemeyer egyébként igazi aranyszívű rocker: 1985-ben az ő kezdeményezésére Nyugat-Németországban is megrendezték az éhező afrikai gyermekeket segítő Band Aid (itt: Band für Afrika) koncertet, melynek vezérdala, a Nackt im Wind No.3 sláger lett. Grönemeyer mind a mai napig rendszeres és aktív résztvevője, szervezője különböző jótékonysági eseményeknek.
Most pedig következzék az a dal, amely egészen 2002-ig (a német-osztrák No.1 Mensch megjelenéséig) a legsikeresebb dala volt. A Was soll das? 1988 májusában a harmadik helyig kúszott fel a nyugatnémet slágerlistán, de az osztrákoknál is Top 20-as volt. Mint látható, csöppet sem érdemtelenül.
1. Pet Shop Boys: Heart 2. France Gall: Ella Elle La 3. Herbert Grönemeyer: Was soll das 4. Taylor Dayne: Prove Your Love 5. O.K.: Okay 6. Yello: The Race 7. A-ha: Stay On These Roads 8. Eighth Wonder: I'm Not Scared 9. Kylie Minogue: I Should Be So Lucky 10. Bros: Drop The Boy 11. Erasure: Ship Of Fools 12. Salt-N-Pepa: Push It 13. Joyce Sims: Come Into My Life 14. Yazz & The Plastic Population: Doctorin' The House 15. Blue System: My Bed Is Too Big 16. Chris Norman: Broken Heroes 17. Natalie Cole: Pink Cadillac 18. Pebbles: Girlfriend 19. Billy Ocean: Get Outta My Dreams (Get Into My Car) 20. Bomb The Bass: Beat Dis 21. Prince: Alphabet Street 22. Kim Wilde: Hey Mr. Heartache 23. Iron Maiden: Can I Play With Madness 24. Sinitta: Cross My Broken Heart 25. Rick Astley: Together Forever 26. Bros: When Will I Be Famous 27. Münchener Freiheit: Bis wir uns wiederseh'n 28. Taylor Dayne: Tell It To My Heart 29. B.V.S.M.P.: I Need You 30. Fancy: Flames Of Love 31. George Michael: One More Try 32. Mandy Smith: Boys & Girls 33. Inga & Anete Humpe: No Longer Friends 34. Aswad: Don't Turn Around 35. Jule Neigel & Band: Schatten an der Wand 36. Krush: House Arrest 37. Godley & Creme: I Little Piece Of Heaven 38. Silicon Dream: Jimmy Dean Loved Marilyn 39. Status Quo: Ain't Complaining 40. Patrick Swayze: She's Like The Wind
Annette Humpe 1950. október 28-án Hagenben született, és 1980-tól az Ideal nevű NDW-formáció (Neue Deutsche Welle, azaz a nyugatnémet újhullám) billentyűseként és énekeseként ért el komoly sikereket (pl. Blaue Augen), de közreműködött a Trio dalainak felvételénél is, valamint producerként is tevékenykedett.
1979-1983 között már zenélt együtt Inga nevű húgával is (Neonbabies együttes), aki szintén dolgozott együtt Stephan Remmlerrel, például az e blogon is idézett Keine Sterne in Athen című szupersláger háttérénekeseként.
A két lánytestvér 1985-ben alapította meg a Humpe & Humpe duót, melynek második albuma 1987-ben jelent meg, Armand Volker, a Michael Cretu, Hubert Kah és a Münchener Freiheit mellett is tevékenykedő svájci producer gondozásában, Swimming With Sharks (Cápákkal úszva) címmel.
Erről a lemezről származik a duó legnagyobb sikere, a hangzásában egyértelműen a Cretu-féle szintipop-világot, dallamvezetésével inkább az ABBA lírai slágereit idéző No Longer Friends, melyet azonban nem Humpe & Humpe, hanem Inga & Anete Humpe (így, egy n-nel és egy t-vel) név alatt jelentettek meg 1988 tavaszán.
A kislemez 1988. április 23-ára az igen előkelő 22. helyig kúszott fel a nyugatnémet slágerlistán, amivel még az albumról kimásolt első dal, a Humpe nővérek első angol nyelvű slágere, a Careless Love sikerét is sikerült túlszárnyalnia.
1. Pet Shop Boys: Heart 2. Kylie Minogue: I Should Be So Lucky 3. O.K.: Okay 4. Joyce Sims: Come Into My Life 5. Herbert Grönemeyer: Was soll das? 6. Bros: When Will I Be Famous? 7. Billy Ocean: Get Outta My Dreams (Get Into My Car) 8. A-ha: Stay On These Roads 9. Taylor Dayne: Tell It To My Heart 10. Bomb The Bass: Beat Dis 11. Rick Astley: Together Forever 12. Taylor Dayne: Prove Your Love 13. France Gall: Ella Elle La 14. Erasure: Ship Of Fools 15. Münchener Freiheit: Bis wir uns wiederseh'n 16. B.V.S.M.P.: I Need You 17. Yazz & The Plastic Population: Doctorin' The House 18. Patrick Swayze: She's Like The Wind 19. Krush: House Arrest 20. Terence Trent D'Arby: Sign Your Name 21. Eric Carmen: Hungry Eyes 22. Inga & Anete Humpe: No Longer Friends 23. Erste Allgemeine Verunsicherung: An der Copacabana 24. Camouflage: Strangers Thoughts 25. Rainbirds: Blueprint 26. Godley & Creme: A Little Piece Of Heaven 27. Sinitta: Cross My Broken Heart 28. Iron Maiden: Can I Play With Madness 29. Mel & Kim. That's The Way It Is 30. Salt'N'Pepa: Push It 31. Roger: I Want To Be Your Man 32. Wet Wet Wet: Angel Eyes 33. Guillermo Marchena: My Love Is A Tango 34. Orchestral Manoeuvres In The Dark: Dreaming 35. Climie Fisher: Keeping The Mystery Alive 36. Morrissey: Suedehead 37. Silicon Dream: Jimmy Dean Loved Marilyn 38. Communards: For A Friend 39. Michael Jackson: Man In The Mirror 40. Mandy Winter: Two Lovers
Most pedig következzék egy kis kitérő. Ugorjunk át (ismét) Ausztriába, ahol az EAV újabb paródia-szuperslágert produkált.
An der Copacabana című opuszuk (a szenzációs 1987-es Liebe, Tod und Teufel című gigaalbumról) 1988. március 1-jén jelent meg kislemez formátumban, és ha nem is tudta hozni ugyanazokat a helyezéseket (és a több mint negyedmilliós példányszámú eladást), mint az előző kislemez, a hihetetlenül zseniális Küss' die Hand schöne Frau, a fiúknak továbbra sem volt okuk szégyenkezni. A Copacabana is Top 10-es sláger lett Ausztriában (2.) és Svájcban (8.), az NSZK-ban pedig mindössze egyetlen apró pici hellyel maradt le erről.
Mint minden EAV-produkció, a következő, 1988-as televíziós felvétel is maradandó élmény.
A remek ének-zenét ez alkalommal félmeztelen, fűszoknyás Chippendale-srácok és egy, babérjaikra hajtó, elszántan edző wannabe-Chippendale teszi feledhetetlenné...
Udo, a lágyszívű rocker időről időre feltűnik a német slágerlistákon, és ez jól is van így!
Ich lieb' dich überhaupt nicht mehr (Már egyáltalán nem szeretlek) című dala 1988 januárjában jelent meg 7 és 12''-os kislemezen. Az NSZK-ban mérsékelt sikert ért el (legjobb helyezése: 33.), azonban Ausztriában 3. lett, ami a Sonderzug nach Pankow című 1983-as remekmű (a Chattanooga Choo Choo című örökzöld Erich Honecker keletnémet pártfőtitkárnak szánt átirata) óta nem sikerült a Mesternek.
Az új kislemez hangulatában, dallamvezetésében és hangszerelésében is az 1987-es slágert, a fiatalon elhunyt titkárnője emlékére írt Horizontot idézi, azaz Lindenberg életművének lírai vonulatához tartozik.
A klip igen érdekes: olyan, mintha Udo házilag készítette a volt szerelmének, akinek a következőket üzeni - e sorok szerzőjének hevenyészett mű- (azaz pszeUdo) fordításában:
Már nem fáj, egyáltalán nem fáj Ha véletlen összefutunk Nem számít, csöppet sem számít Még a pulzusom is nyugton marad...
Az elbocsátó szép üzenet nem kevesebb, mint 15 hetet töltött a nyugatnémet slágerlistán. Valljuk be: még ma is ott lenne a helye!
1. Taylor Dayne: Tell It To My Heart 2. O.K.: Okay 3. Kylie Minogue: I Should Be So Lucky 4. Billy Ocean: Get Outta My Dreams 5. Rick Astley: Together Forever 6. Joyce Sims: Come Into My Life 7. Bros: When Will I Be Famous 8. Krush: House Arrest 9. B.V.S.M.P.: I Need You 10. Bomb The Bass: Beet Dis 11. Terence Trent D'Arby: Sign Your Name 12. Guillermo Marchena: My Love Is A Tango 13. Erste Allgemeine Verunsicherung: An der Copacabana 14. Patrick Swayze: She's Like The Wind 15. Münchener Freiheit: Bis wir uns wiederseh'n 16. Rainbirds: Blueprint 17. Eric Carmen: Hungry Eyes 18. Mel & Kim: That's The Way It Is 19. Erasure: Ship Of Fools 20. Wet Wet Wet: Angel Eyes 21. Camouflage: Strangers Thoughts 22. Tiffany: I Think We're Alone Now 23. Michael Jackson: Man In The Mirror 24. Dominoe: Here I Am 25. Shakatak: Mr. Manic & Sister Cool 26. Roger: I Want To Be Your Man 27. Black: Everything's Coming Up Roses 28. Bill Medley & Jennifer Warnes: (I've Had) The Time Of My Life 29. Glen Goldsmith: I Won't Cry 30. Dollar: Oh l'Amour 31. Mandy Winter: Two Lovers 32. INXS: Need You Tonight 33. Climie Fisher: Rise To The Occasion 34. Pet Shop Boys: Always On My Mind 35. Inker & Hamilton: Dancing Into Danger 36. Orchestral Manoeuvres In The Dark: Dreaming 37. T'Pau: Valentine 38. George Michael: Father Figure 39. INXS: New Sensation 40. George Harrison: When We Was Fab
Nem. Bela B. nem magyar. A német punk-ikon becsületes neve Dirk Albert Felsenheimer, és 1962-ben Nyugat-Berlinben született. Nagyon fiatalon kezdett zenélni: amikor húsz évesen két társával, Farin Urlaubbal (Jan Ulrich Max Vetter) és Sahnie-vel (Hans Runge) megalapították Die Ärzte (Az Orvosok) nevű együttesüket, három év zenei karrier állt már mögötte. (Farin és Bela egyébként már korábban is együtt zenélt Bela Soilent Grün nevű zenekarában.)
Még az alakulás évében, 1982-ben megnyertek egy zenei vetélkedőt, melynek fődíjából, 10.000 nyugatnémet márkából készült el 1984-ben első lemezük, az Uns geht's prima című EP. Felfigyelt rájuk a CBS Schallplatten lemezkiadó, és még ugyanebben az évben megjelent első nagylemezük (LP), a Debil is, amelyet 1985-ben egy újabb (Im Schatten der Ärzte) követett. Sahnie nem sokkal később távozott a zenekarból.
1986-ban már duóként adták ki Die Ärzte címet viselő harmadik albumukat, amelyen Hagen Liebing ("The Incredible Hagen") basszgitározott. A lemezt azonban a Geschwisterliebe (Testvérszerelem) című szám miatt betiltották. Ennek az albumnak az egyik dala volt a most következő Radio Brennt (Ég a rádió), amely 1987-ben maxi, majd remix verzióban is megjelent kislemezen.
Blogunk olvasói tudják, hogy e sorok íróját érzékeny szálak fűzik a Modern Talkinghoz - így nem lesz meglepő, ha azt mondom, érdemes kivárni, mi történik 1 perc 7 másodpercnél...
1988 januárjában új dallal jelentkezett a Bad Boys Blue, a Tony Hendrik [Dieter Lünstedt] és Karin van Haaren [Karin Hartmann] hollandos hangzású nevet választott német slágergyárosok (Coconut / A la Carte Music) által a nyolcvanas évek közepén alapított, eurodiszkó zenét játszó, e blogon is sok bejegyzést megélt trió.
A dal címe Don't Walk Away Suzanne, és természetesen tele van ez is érdekességekkel, különlegességekkel. Csak kettőt kiemelve (mert több most nem jut eszembe):
1., Itt már végképp egyértelmű, hogy John McInerney az együttes frontembere. Sajnos ezzel együtt a zseniális Trevor Oliver Taylor háttérbe szorult és hamarosan el is hagyja az együttest, hogy Supa T néven régi szenvedélyének, a reggae-nek éljen, persze azért diszkós hangzással.
2., A refrén dallama rendkívüli mértékben emlékeztet az 1987-es Come Back And Stay-re (ahol szintén John énekelt), így e sorok írója néha a poénkodás kedvéért úgy szokta énekelni az autóban, hogy Come back and stay Suzanne, don't go vagy hogy Don't walk away, don't keep me waiting. Érdemes lenne készíteni egy mixet a két számból - persze nyilván volt már, aki megtette.
Természetesen előbbi egyáltalán nem árt meg a dalnak (John hangja is különleges és kitűnő), utóbbi pedig csöppet sem von le értékéből, hiszen ami egyszer jó, az másodszor is az, a hangszerelés pedig egészen brilliánsra sikeredett. Hendrik mester mellett emlékezzünk itt meg Klaus-Dieter Gebauer hangmérnökről és az ő remekbe szabott munkájáról is (Gebauer már az 1986-os Heartbeat és az 1987-es Love Is No Crime albumon is együtt dolgozott a fiúkkal).
Következzék az 1988. március 5-ei nyugatnémet slágerlista új belépője a 48. helyen:
A nyugatnémet popzene állócsillaga, Sandra 1987 év végén (egyes források szerint 1988 januárjában) kiadott kilencedik kislemeze, a Stop For A Minute (Állj meg egy percre) 1988 februárjában került a csúcsra. Bár az első, a felejthetetlenül zseniális Maria Magdalena (1985) No.1 sikerét egyik sem tudta megismételni, az In The Heat Of The Night (1985, 2. hely), a Hi! Hi! Hi! (1986, 7. hely) és az Everlasting Love (1987, 5. hely) után ez is bekerült a legjobb tíz közé.
A dal - melynek zenéjét szokás szerint Michael Cretu szerezte, szövegét pedig Klaus Hirschburger, a Hubert Kemmler-féle Hubert Kah-trió tagja írta - több szempontból is érdekes, amellett, hogy gyönyörű. Egyrészt az 1987-es Ten on One című válogatásalbum bónusz száma volt, azaz előbb került fel egy válogatáslemezre, minthogy sláger lett volna belőle. Másrészt pedig a Tetthely (Tatort) című krimisorozat egyik részének a betétdala volt. Sandra fel is tűnt az epizódban: egy klubban énekelte a dalt. Végül ennek a filmfelvételnek a felhasználásával készült el a videoklip is.
Sajnos a Sandra-videókat elég akkurátus módon töröltetik a Youtube-ról, sikerült azonban találnom egy három hónapja fent lévő olyan feltöltést, amely a hivatalos klipet tartalmazza, de nem az eredeti hanggal, hanem az instrumentális verzió alákeverésével. Úgyhogy rendhagyó módon - az egyes kiadók által tévesen, az információszabadság rovására értelmezett szerzői jog miatt - most két link következik...
A klip...
...és a dal (mégpedig maxi, azaz 12''-os verzióban):
Karl Bernhard Dallmédiaszemélyiséget aligha kell bárkinek bemutatni, aki valaha is német tévéadókat nézett. Igen, ő az az idős bácsi, aki nem tudja rendesen kinyitni a jobb szemét - mégpedig egy születéskori szemizom-bénulás miatt. 1941-ben született az alsó-szászországi (egész pontosan: kelet-fríz!) Emdenben, abban a városban, ahol az utolsó német VW Bogarak készültek, miután Wolfsburgban teljes mértékben átvette a hatalmat a világmindenség legfantasztikusabb autója, az I-es Golf.
1963-ban mellékszereplőként szerepelt a Winnetou I. című, nyugatnémet-jugoszláv-francia koprodukcióban készült, ámde Gojko Mitić nélküli híres indiánfilmben, majd több más filmben is játszott, emellett pedig televíziós és rádiós műsorok munkatársaként dolgozott. Elsősorban tévés műsorvezetőként, humoros showműsorok szereplőjeként vált ismertté. A kilencvenes években a német RTL egyik "arca": 1999-2000-ben Die Karl Dall-Show címmel önálló műsora volt.
A zenei életben 1967 óta aktív, amikor saját együttest alapított: Insterburg & Co. nevű formációjával került fel először a slágerlistára. Diese Scheibe ist ein Hit! című dalukkal az egyslágeres előadókat parodizálták, olyan nagy sikerrel, hogy tényleg ez lett az egyetlen slágerük (1975-ben a 42. helyet sikerült vele elérniük.)
1979-től jelentek meg szóló kislemezei, szintén parodisztikus stílusban. Jellemző módon első dala, a Hey Hallo, ich bin die größte Nummer! (Hé, helló, én vagyok a legnagyobb szám!) az akkor igen népszerű, diszkózenét játszó holland lányzenekar, a LuvYou're The Greatest Lover című számának sajátos átirata volt. Második kislemeze 1981-ben Der älteste Popper der Stadt (A város legöregebb poppere) címet kapta, ami természetesen nem a sajnos már elhunyt zseniális pszichológussal, Popper Péterrel való hasonlóságára utalt.
Legsikeresebb (egyetlen slágerlistás) szólófelvétele, az 1988. február 27-ei slágerlistán a 30. helyen debütáló önironikus Millionen Frauen lieben mich, azaz Millió asszony imád engem című dal még 1987-ben jelent meg kislemezen, az ismert énekes-zeneszerző-producer, Erik Silvester [Zucker im Kaffee, 1969] gondozásában. Természetesen ez a harmincas évek gramofon-slágerei stílusában készült szerzemény is paródia, egyúttal John Heartfield [Helmut Herzfeld] német grafikus és festőművész emigrációban készített, a Hitlert a háttérből támogató nagyvállalkozókra a figyelmet felhívó híres karikatúrájának (Millionen stehen hinter mir) parafrázisa.
Reménykedjünk, hogy Karl Dallért, ezért a fanyar humorú, remek komikusért még ma is több hölgy rajong, mint ahány (milliomos vagy akár pórnépből való) híve a Führernek maradt az utókorban.
1. Guillermo Marchena: My Love Is A Tango 2. Pet Shop Boys: Always On My Mind 3. B.V.S.M.P.: I Need You 4. Dominoe: Here I Am 5. Taylor Dayne: Tell It To My Heart 6. Belinda Carlisle: Heaven Is A Place On Earth 7. Rainbirds: Blueprint 8. Terence Trent D'Arby: Sign Your Name 9. Sandra: Stop For A Minute 10. Krush: House Arrest 11. Black: Everything's Coming Up Roses 12. Bill Medley & Jennifer Warnes: (I've Had) The Time Of My Life) 13. O.K.: Okay 14. Climie Fisher: Rise To The Occasion 15. Münchener Freiheit: Solang man Träume noch leben kann 16. Mandy Winter: Julian 17. Erste Allgemeine Verunsicherung: Küss' die Hand schöne Frau 18. INXS: Need You Tonight 19. Tiffany: I Think We're Alone Now 20. George Michael: Father Figure 21. Inker & Hamilton: Dancing Into Danger 22. Depeche Mode: Behind The Wheel 23. Rick Astley: When I Fall In Love 24. Mini Pigs: Die Kuh 25. T'Pau: China In Your Hand 26. Johnny Hates Jazz: Turn Back The Clock 27. AC/DC: Heatseeker 28. George Harrison: Got My Mind Set On You 29. Eric B & Rakim: Paid In Full 30. Shakatak: Mr. Manic & Sister Cool 31. Foreigner: Say You Will 32. Nina Simone: My Baby Just Cares For Me 33. Climie Fisher: Love Changes Everything 34. Samantha Fox: True Devotion 35. Bananarama: I Can't Help It 36. Udo Lindenberg: Ich lieb' dich überhaupt nicht mehr 37. Communards: Never Can Say Goodbye 38. New Order: Touched By The Hand of God 39. The Nits: In The Dutch Mountains 40. Stock Aitken Waterman: Packjammed
Az 1988. január 23-ai slágerlista egyik új befutója (az 52. helyen) régi kedves ismerősünk. Stephan Remmlernek hívják, 1946. október 25-én született az észak-rajna-vesztfáliai Wittenben, volt is már vendégünk itt a blogon, ámde nem csak a törzsolvasók, hanem a német újhullám (NDW) rajongói is jól ismerik (remélhetőleg e két személyi kör között azért két évvel a blog beindítása után van némi átfedés!), hiszen a nehezen feledhető hangzásvilágú Trio frontembere volt ő.
Vogel der Nacht című dala, melynek - jó szokása szerint - zenéjét és szövegét is ő írta, egy 1986-ban megjelent szerzemény, amely még a Stephan Remmler albumon kapott helyet, és 1986/87 fordulóján - egyes források szerint már 1986-ban) kimásolták kislemezre, mégis csak több mint egy év elteltével került fel a listákra.
Annak, hogy ez mégis megtörtént, több rejtélyes oka is lehet, de alighanem az egyik, hogy a maxi változat (12'' single) B oldalára felvették a Keine Sterne in Athen című sláger angol(os) változatát, az I Don't Go To U.S.A.-t. Ha ez a tény önmagában nem "húzta" volna a kislemezt, akkor még tegyük azt is hozzá, hogy a három brit slágergyáros, Mike Stock, Matt Aitken és Pete Waterman segédkezett e verzió elkészítésénél. Márpedig 1987-ben és 1988-ban e három név (összeolvasva: Stock/Aitken/Waterman) egyet jelentett az arannyal, ami fénylik. Érdemes csak visszalapozni és megnézni néhány korábbi slágerlistát, nem beszélve arról, ami még csak ezután következik (pl. a diszkózene egyik paradicsomi csúcsát jelentő I Should Be So Lucky).
A Vogel der Nacht (Az éjszaka madara) viszont egy lassú, lírai, már-már melankolikus hangzású szám, amely csöppet sem tudta megismételni a Keine Sterne in Athen és az Alles hat ein Ende nur die Wurst hat zwei eget rengető sikereit: egy hétre felkapaszkodott a Top 40-be (a 36. helyen), majd csöndes süllyedésbe kezdett.
Pedig Falco még a napszemüvegét is kölcsönadta Stephannak a jobb szereplés érdekében (vagy csak szólt a marchandiser kollégáinak, hogy küldjenek egy hasonlót)...
Falcóról már írtunk a blogon, amúgy is aligha kell őt bárkinek is bemutatni, aki élt a nyolcvanas években vagy beszélt már valakivel, aki élt a nyolcvanas években.
Sokkal kevésbé ismert az 1963-ban, egy Rødovre nevű dániai kisvárosban született Brigitte Nielsen, aki mindössze 22 évesen, ámde már hat év modellkarrier után, a Red Sonja című akciófilmben (nem olyan akció, mint amire gondolni tetszenek!), Arnold Schwarzenegger partnereként vált ismertté. Színművészi teljesítményét citromdíjak egész sorával ismerték el, szinte minden szavazáson ő lett "1985 legrosszabb színésznője". Természetesen ez csöppet sem gátolta sem őt, sem a producereket abban, hogy további szerepeket kapjon, például a Beverly Hills-i zsaru című sorozatban.
Kebelméretére Tehetségére hamarosan Dieter Bohlen is felfigyelt, és egy dallal akarta őt megajándékozni. Egy alkoholmámorba fulladt party után azonban kis híján nagy lett a baj: a magas szőke német hazamenekült a magas (185 cm) szőke dán, de még inkább akkori férje, Sylvester Stallone elől. Pedig a jó Rambo 600 000 dollárral szponzorálta volna a projektet - mármint a zenei részét, Bohlen pedig Brigittének írta az Are You Man Enough?-t, amely később C.C.Catch dalaként lett népszerű.
Persze Nielsennek is sikerült lemezszerződéshez jutnia: végül a Teldec kiadónál jelent meg 1987-ben albuma, két olasz producer gondozásában, Every Body Tells A Story címmel (az every és a body nem véletlenül van különírva).
Falcóval pedig nem más, mint a hetvenes évek diszkócsászára, a világhírű dél-tiroli zeneszerző-sztárproducer, a kiváló Giorgio [Hansjörg] Moroder hozta őt össze. A Body Next To Body az európai országok listáin természetesen Ausztriában (6.) és Dániában (9.) volt a legnépszerűbb, ámde Japánban No.1 kislemez lett. Az NSZK-ban mérsékeltebb volt a sikere: a 22. helyig sikerült felkapaszkodnia.
Elképesztő, de mégsem ez tekinthető Brigitte Nielsen zenei karrierje csúcspontjának, ugyanis döbbenetes módon a 2000-es évek legelején Gitta művésznéven visszatért a showbiz világába, és No More Turning Back című dance-slágerével meghódította a listák csúcsait.
Most azonban a Body Next To Body következik, hiszen még csak 1988-at írunk...
